Azt azért tudni kell, hogy a honfoglalás tervszerű letelepedés útján ment végbe. A fejedelem törzsét a többi törzs védőgyűrűje vette körül, és a védelmi rendszerben mindenkinek megvolt a maga feladata. Ezt a védelmet tovább erősítette a gyepű, mely az ország szélein kialakult / kialakított természetes vagy mesterséges akadály volt, ami a külső ellenség távol tartását szolgálta. A Fertő-Hanság vidékének mocsara rendkívül alkalmas volt arra, hogy betöltse a természetes országvédő határ szerepét. Ezt egészítette ki a mesterséges gyepű; ami állhatott árkokból, földhányásokból, sziklákból, ám legjellemzőbbek a fatorlaszok és földvárak voltak. Utamon semmi mást nem tettem, csak - mintegy két és fél héten keresztül - egy kicsit kibővítve korábbi túráimat, végigjártam az Észak-Nyugati gyepűt. Magyaróvár a Lajta és a Mosoni Duna összefolyásánál épült, természetes nyugati határa a történelmi Magyarországnak. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek, mint az, hogy Könyves Kálmán 1096-ban Moson várából verte szét az első keresztes hadjárat egyik kósza, rabló seregét. Azt már megírtam, hogy ezt a várost nyáron is látnom kell (http://indafoto.hu/laszlo_lovag/mosonmagyarovar_2013_f...), és így is lett. A Várban talált földiepret pedig mind lelegeltem:). A lébényi túra így már csak a 2013 téli túra ismétlése volt, a templom ezúttal sem volt nyitva. A Lébény és Magyarkimle, majd Máriakálnok közötti túra azonban új volt, a szilvafák és szederbokrok bőséges ebédet biztosítottak. A máriakálnoki iskola kapujára feltűzött üzenet egy kicsit elgondolkodtatott a pedagógia mivoltján. Magyaróvárat északi irányba elhagyva a Szigetközbe érkezünk, Dunakiliti és Dunasziget térségébe. Ja, a kenu drámája az volt, hogy kettétört egy zúgón (nem ültem benne). Héderváron is jártam már, ám az elmúlt alkalommal nem fotóztam le a kápolnát, Árpád fejedelem fáját (minthogy a legenda szerint a tölgyfához kötözte a lovát a pozsonyi csatába igyekezvén- a 907-ben lezajlott ütközetet a magyaroknak megnyerte, de fiaival együtt, nem élte túl). Továbbá szomorúan tapasztaltam, hogy a hédervári kastélykertben a szoborhoz vezető híd tavalyhoz képest teljesen összeomlott. A Kont-fa nem igazán érdemel említést: egy jelentéktelen báró jelentéktelen összeesküvésének már csak utólag kitalált helyszíne. Lipót falva Hédervárhoz képest, az Öreg-Duna partján terül el, manapság pékségéről és strandjáról híresült el. Sajnos, az Öreg-Duna zeg-zugait a nyakamba szakadt zivatar miatt már nem tudtam megnézni, pedig szívesen elmentem volna Ásványráróra. Másnap Pannonhalma, túl sok újság a 2006 évi hivatalos látogatásomhoz képest nincs, de azért a magyar katolikus himnusz (Boldogasszony Anyánk) eredeti, XVIII. századi kézirata, no meg a pincepörkölt jólesett:) Estére Győrbe érkeztem, ahol a Széchenyi téren fröccsfesztivál volt, a remek hangulat másnap, a Rába árterének megtekintésével is folytatódott. A várost Csorna felé hagytam el, amiről az jutott eszembe, mint az egyszeri rendőrnek a közlekedési baleset helyszínén: "Tessék kérem továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló". Mellesleg nagyjából ugyanez igaz Kapuvárra is. Aztán vissza a természetes gyepűre: a Fertő-tóra. Fertőszéplak egybeépült Fertőddel, amit most nem a kulturális - művészettörténeti - látnivalói miatt látogattam meg, hanem a sarródi madárvárta miatt. (A memóriakártyát kímélendő, egyben az ismétlést elkerülendő, további fertődi, nagycenki és soproni képekhez klikk ide: http://indafoto.hu/laszlo_lovag/sopron_2013_augusztus_... ) Utam pedig Kópháza, Balf, majd a Fertő-tó nádasai mentén Fertőrákosra vezetett, ahol aztán Mithrasz-szentély, halászlé, pellengér, püspöki kastély, vízimalom, középkori városfal, majd a Fertő-tó kikötője fogadott. Mindenütt jó, de legjobb Sopron. Forum, Várkerület, Deák tér, Fennállásom 43. éve, Fenyves, az elfelejtettek, ablakok,kapuk, oszlopok, tornyok, végül Faludyval (zokniban) és egy doboz Sopronival haza.