A hírhedtté vált 2013 március idusa. Amikor az Országot belepte a hó. Nos, engem, sőt Kőszeg városát sem. Bár a szél az iszonyú volt, a havat felfogta a hegy. Vendéglátóim nagyon rendesek voltak, kijöttek az állomásra és elszállítottak egy XIX. századi fogadóba, ami csodásan meghitt volt (persze az infrastruktúra már XXI. századi, ezért mindenkinek szeretettel ajánlom a Pont Vendégházat). Másnap, amikor az egész ország káoszba fulladt, könnyedén nekivágtam a Kőszegi-hegységnek, a Kápolna dombról indulván a Hét-forráson keresztül a Stájer-házakig, és gerincen az Írott-kőig. Na, hogy ezt egy kicsit részletezzem: A Kőszegi-hegység felfogta a havat, ami így egyáltalában nem jutott le a városba, viszont borzalmas szél tombolt. A hóhelyzet nagyjából 800 métermagasságig kielégítő volt, tehát csak 2-3 centire süppedtem bele. A túrát inkább a vihar által kidöntött fák nehezítették, meg a jégbordák az úton. A helyzet 800 méter fölött kezdett kritikussá válni (a képeken a Hörmann-forrás után), amikor is nem tudtam, hogy a következő lépésemmel csak 2 cm-nyi hóba lépek, vagy combig süllyedek. Ez utóbbi volt a gyakoribb, az egyébként normális időjárási viszonyok között könnyen megtehető 40 perces túrát sikerült kétszer annyi idő alatt teljesíteni. Erről fotó - érthetően - nem készült, mert a hóból kiásással lévén elfoglalva magam, energiám, meg kedvem sem volt balsorsomat megörökíteni (így utólag már bánom). Végül csak felértem, de abban megint nem volt köszönet, mert a gerinc tetején már igencsak hordta a havat a szél (főleg az arcomba). Ekkortájt kaptam meg a BM elhíresült SMS-ét, hogy ne hagyjam magára a kocsimat:). Irány Bozsok, útközben egy mufloncsordával és egy csapat szarvassal is találkoztam, de elgémberedett ujjaim nem reagáltak túl könnyedén a jövevények - részemről történő - lefotózási szándékára. A terep- és időjárási viszonyokra nézve kiemelném az 55-ös képen lévő jégcsapot. Bozsokon van egy kocsma, ahol meleg ételt is adnak, így a gulyásleves - bár mócsingos volt a hús - mégiscsak jól jött. Lukácsházán átszállás egy másik buszra, addig a helyi kocsmában fröccs, és a helyi újságok. Aztán egy kis levezető éjszakai séta a városban, majd másnap a verőfényes napsütésben, és szélviharban irány a város. Ezt annyira nem kommenetálnám, a képek magukért beszélnek (nem értem, a városért). Aki még nem járt, menjen el, aki már volt, az meg azért. Bár a Vár most éppen nem látogatható, mert a felújításra szánt összeget valószínűleg ellopták. Más: Hihetetlen szerencsém volt, hogy éppen szombaton délután nyitott ki az évben először a Korona-bunker, ahol Szálasiék rejtették el néhány napra. Aztán a csónakázó-tó, amit a Gyöngyös patak szigetén alakítottak ki, majd a külső Várkörön át felkerestem az "Iskola a határon"-t. Mit mondjak, mivel a 23 év aktív szolgálati viszony előtt magam is egy ilyen határ menti iskolában növendékeskedtem, nagyon jól esett végre egy katonai épületet látni (persze a Hét-forrásnál lévő, enyészetnek átadott egykori határőr-őrs épület nem volt annyira szívet melengető). Egyszóval szabályosan bevonultam a Hunyadi-indulóra (http://www.youtube.com/watch?v=WhbfT0s2SYo), főleg, hogy az alig egy éve - hivatalosan - levetett katonai bakancsban nyomtam le a túrát:). A marsot magamnak fütyültem és magam hajtottam végre (ezt a mondatot nem értik, akik nem voltak katonák). Utána akku-csere miatt vissza kellett mennem a szállásra (nem bírta a hideget a szerencsétlen fotó-akku), ekkor észleltem, hogy eladó a kőszegi Zwinger-torony (192-es kép). Ez azért egy kicsit szíven ütött, mint egykoron műtörténésznek készülő hülyegyereket. Aztán van még néhány kép a Bécsikapu étteremből, a bíróságról, majd a túra végén másfél óra várakozást elütvén a szombathelyi Iseumról és a zsinagógáról. Ennyi. Se hófúvás, se torlódás, se orbán viktor. Ja, és érdekes módon egy nácival se találkoztam a túra alatt. Vélhetően fázott a seggük és otthon maradtak Kárpátiát hallgatni. Méltán: kormányunk kitüntette a főemberüket. Az Írott-kő felől havat sodor a szél: legalább némi fogalmam lett a 70 éve történt katasztrófáról: http://www.youtube.com/watch?v=tpEmjanii8s Vittem egy flakon vizet, az Óvárnál már csak fagyiként tudtam nyalogatni, a végszükséges szalámit meg több percig kellett markolászni, hogy bele ne törjön a drága műfogam:)