Ma a ködös-esős idő ellenére kisétáltunk a Hősi temetőbe a fiammal, hogy néhány gyertyát gyújtsunk a katonák emlékére. Hősi temető A Lőverek egy csendes, kissé kieső részén több ezer katona alussza örök álmát egy különleges hangulatú hősi temetőben. A csend szinte tapintható. Csak a fák lombjának susogása és madárcsicsergés hallatszik. A város zaja innen távol esik, mintha nemcsak időben, de térben is eltávolodtunk volna a jelentől. A temetőben járva mindkét világháború áldozataira rábukkan a szemlélődő. Nemcsak magyar hősi halottak nyugszanak itt, hanem több európai nemzet fiai is. A mai temetőtől délre, a Kolostor erdő alján működő katonai temető az 1870-es évekre megtelt. A katonaság már 1872-ben kérte a várostól a temető bővítését. Az 1840-ben Rusztról a kolostor épületébe áttelepített katonai kórházban és laktanyában elhunyt katonákat 1878-tól már a mostani temetőbe temették. Ezekben az időkben több mint 3.000 katona élt Sopronban, ellátásukra új katonai kórházat is nyitottak (a fenyő téri iskola régi épületszárnya). A régi temető helyén néhány elhagyott sírkő emlékeztet a valaha volt funkcióra. Az első világháborúig 223 halottat temettek a keleti oldalra. Tömeges temetésekre 1915-től került sor, amikor a katonai és szükségkórházakba, majd a közben felépült barakk-kórházba százával hozták a frontokról a sebesült és beteg katonákat, hadifoglyokat. Az elhunytakat - a monarchia és a szövetséges hadseregek katonáit és a hadifoglyokat egyaránt - nyilvántartásba vették, tisztességgel eltemették, és sírjaikra a ma is látható fejköveket állították. A közel kétezer áldozat között az akkori Magyarország területéről származó katonákon kívül osztrákok, csehek, szlovénok, bosnyákok, horvátok, románok, szerbek, olaszok, oroszok és még számos nemzet fiai voltak. Fejfáikon a nevük felett kereszt, kettős kereszt vagy félhold jelzi vallási hovatartozásukat. A két világháború között főleg Sopronban szolgáló tiszteket, a városhoz kötődő katonákat temettek ide saját kérésükre. A második világháború harci cselekményei 1944-ben érték el a várost. 1944. december 6-án a bombák nemcsak a sínekre, az ipari létesítményekre hullottak, hanem a belvárosra is. Soproni polgárok is áldozatul estek a támadásnak. Síremlékük közvetlenül az út mellett található, jelenleg sajnos törött. A temetőben nyugszik az a 36 katona is, akiket a menekülő szolnoki csapatkórház szerelvényén ért a bombázás. A légi támadások, bombázások, a város elfoglalásának katonai áldozatait, 941 főt egyéni és tömegsírokba temették, a magyarokon felül főleg németeket. Az alsó kapu közelében található az a nagyszabású emlékmű, amely magyar és német nyelven emlékezik meg az I. világháború áldozatairól. Felette az első magyar vadászrepülő - vitéz nemes Molnár László - különleges síremléke látható, aki 1944-ben halt hősi halált. Pár lépéssel arrébb a II. világháború szovjet hősi halottainak emlékműve áll, melyet a rendszerváltás után költöztettek át a Várkerületről, illetve a Szent Mihály templom kertjéből. 1945 után az itt nyugvó katonák családtagjai temetkeztek szeretteik mellé. Az 1950-es évektől a hozzátartozók sokáig nem tudták leróni kegyeletüket, mivel a határsáv miatt idegenek nem jöhettek ide. Ebben az időben a helyi lakosok és a soproni iskolák diákjai ápolták a temetőkertet. Nekik köszönhető, hogy a temető ilyen gondozottan, tisztán maradt fenn. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség az 1995-ös évben felújította a temető egy részét, és emlékművet állított. Az évtizedek folyamán, a hősi halottak és áldozatok tiszteletére további emlékműveket is állítottak. Már 1917-ben felavatták - a fent említett - az I. világháborúban meghalt hősök emlékművét, 1947-ben a bombatámadások áldozatainak emlékművét építették meg, 1995-ben avatták az itt eltemetett német katonák emlékkeresztjeit és emléktábláit, 2007-ben pedig az Orosz Föderáció állított emlékművet az I. világháborúban itt meghalt orosz hadifoglyok tiszteletére. Az emlékművekből is sugároznak az elmúlt század végletei, a mára bokor mögé "rejtett" 1947-es emlékművön például ez áll: "Itt nyugszik az imperialista törekvések kb. 120 áldozata". A temetőkertben a Hősök napján - május utolsó vasárnapja - és a Halottak napján rendszeresen tartanak megemlékezéseket. "Ellenfél voltál idegen, majd rabja magyarnak, kik most testvérként őrizik álmaidat."