fás legelő a bogyiszlói őstölgyesben

"A bogyiszlói őstölgyes egyedi tájérték, melyet 1993-ban nyilvánítottak védetté. A területe mintegy 87 hektár. A településről a Duna-part felé vezető szilárd burkolatú úton közelíthető meg.


Az idős kocsányos tölgyekkel tarkított fás legelőt a korábbi zárt tölgyes erdőkből alakították ki legelőnyerés és makkoltatás céljából. A hagyásfák a legelőn makkoltatott állatok, valamint az állatokra vigyázó ember számára is menedéket nyújtottak a nyári tűző nap ellen. A gyep fenntartását a folyamatos legeltetés biztosította, mely megakadályozta a terület újraerdősülését. A külterjes állattartás visszaszorulásával a rendszeres legeltetés is kisebb területre szorult.

A ritkásan álló, hatalmas, helyenként 5 méter törzskerületet is meghaladó több száz éves tölgyekkel tarkított terület megkapó hangulatot áraszt.

Ez annak is köszönhető, hogy a hagyásfák egyedül állva fejlődtek, s így - a fényt minden irányból kapva - lombkoronájuk egyenletes és terebélyes, nem úgy , mint az állományban növő példányoké.


A terület állatvilága elsősorban az idős fákhoz és a mozaikos élőhelyhez kötődik. A terebélyes fákon gyakran látni a környező területek erdőségeiben fészkelő ragadozó madarat, mint az egerészölyv, mely ide jár táplálkozni. A hasadékok, odúk ideális élőhelyei a harkályoknak, cinegéknek, peléknek, denevéreknek, de a szarvasbogár, az orrszarvú bogár és a nagy hőscincér is lakója a fáknak.

A többszázéves fák közül sajnos már több is pusztulásnak indult, de még ilyen állapotukban is méltóságteljesen szépek. Az idős fák korát jelzi, hogy a bogyiszlóiak szerint az öreg tölgyek emberemlékezet óta állnak a Kasztón. A Bogyiszló határán lévő őstölgyes agrár-kultúrtörténeti és természeti jelentősége kiemelkedő, a legelő egy középkori eredetű gazdálkodási mód napjaikban már csak kevés helyen fennmaradt táji emlékét képviseli."


/Forrás: Bogyiszlói Értéktár Bizottság anyaga

A felterjesztést készítette. Görbe Júlia/