Anna, köszönöm ezeket a gondolatokat! :-))

irenne56: Köszönöm az idézetet!!

Néhány sor tőle: - Én mindig szerettem a mezőn gyalogolni... Már kisfiú-koromban boldog voltam, ha gyaloglásra volt kilátás - emlékezik vissza gyermekkorára. - Köröskörül mérhetetlen, beláthatatlan síkság, mind megművelve, bevetve. Édesanyám külön megtanított rá, hogy szépnek kell tekinteni azt a tágas végtelenséget, amely egy vékony földből és óriási égből áll - írja Életpályám című könyvében. Debreceni, sárospataki, majd kisújszállási diákként nagyon sokat gyalogolt. Egyik útjáról így ír: "Reggel ötkor indultam, persze egyedül, mert olyan bolond még egy sem akadt a kollégiumban, aki velem jött volna. (Egy Kisújszállás és Karcag közti 42 km-es útról van szó.) Mikor társat verbuváltam, csak néztek rám a fiúk s nevettek, mert én meglehetősen könyvmoly voltam. Talán azért is futottam ki minden este a város végére, ki a szélmalmokig, hogy a szél kifújhassa belőlem a fáradtságot. Azt a karcagi utat sohasem felejtem el, mert az Alföldet akkor ettem magamba."

Chromcsi: :-)

De, mennyire igaz!!! :)

Anna: :-DD

Móricz bácsi megírta: "Ha hátizsákos embereket látok kirajzani a hegyekbe, olyan boldog vagyok, mintha ajándékot kapnék… Szeretnék mindenkit megmozgatni s kilódítani ebből a füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő városból. Menjetek ki a természetbe s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz, mint a növény s az édes, szép mezei állat.” :-)

Gyalogolni jó! Ahogy Móricz bácsitól tudjuk...

Köszönöm szépen Anna és Chromcsi! :-)



Mostanában erre fonódunk és a Kolosy tértől gyalogolunk! :-)

Nagyon élethű!:)

Klassz! Még csak villamosról láttam!