Addig jó amíg ez így van! Salzburgban is találkoztam nem túl szimpatikus példákkal.

Ezek az idegen nyelvi élmények hozzátartoznak az utazáshoz, sőt, sokszor olyan szavakat is előhoznak, amiket már rég elfeledtünk! Néha én magam is elcsodálkozom, hogy szövegkörnyezetben milyen sok mindent megértek, csak beszélni ne kellene...

A másik oldal pedig, hogy a múltkor itthon volt a fiam és elmentünk bevásárolni. Egyszer csak a fülembe súgta, hogy annyira furcsa, hogy itt mindenki magyarul beszél!:-)

Magamban azt szoktam mondani, hogy ezt is értem, azt is értem, ami annyit jelent, hogy vagy magyarul beszélnek vagy hirtelen megtanultam németül. Talán az előző valószínűbb.

Szoktam figyelni (nem hallgatózni) a környezetemet és itt is sok helyen hallottam magyar szót, sőt ugyanaz a személy két nyelven szólalt meg, attól függően, hogy a társaság melyik részéhez szólt.

:-DDD Ez aranyos lehetett!!:-)) Nem is értem, hogy a világ miért nem tanul meg már végre magyarul!!:-))

Amúgy eddig még amerre jártam, szinte mindenhol volt néhány magyar is! Ha elkiáltottad volna magadat, lehet, hogy lett volna, aki érti!:-D

Annyira itthon éreztem magam, hogy a Kapucinusok hegyén a kilátópontot keresve, túl meredeknek találtam az ösvényt, ezért egy arra járó helybelitől ékes magyarsággal megkérdeztem, hogy jó felé megyek-e? Nem értettem mit nem ért de rájöttem, hogy a szerencsétlen nem ismeri a világhírű magyar nyelvet.

Valld be őszintén, hogy igazából itthon érezted csak, hogy mennyire elfáradtál, ott a látvány és az újdonság lekötötte a figyelmedet!:-DD Akárhonnan is nézem, ez hatalmas teljesítmény volt!!

Csak az átkozott lépcsők!! A 35 km-ben ezek is benne voltak.

Külön élmény ilyen kis sikátorokban közlekedni!