Köszönöm. Nagyon sokszor volt már, hogy hazaérve, a fotókat nézegetve úgy éreztem, hogy újra megszűnik minden, újra ott vagyok... Aztán fáj a szívem, mikor rádöbbenek, hogy nem, ezt már többet nem láthatod élőben, jó, hogy lefotóztad...
Ezt nagyon szépen írtad...
Nagyon kedves vagy! Az érzések, amiket említesz tökéletesen így vannak, talán annyit tudnék hozzátenni, hogy az idő is megszűnik, nem is tudom, ilyenkor lélegzem-e...?:-)
A fotó sosem adja át azt amit ott és akkor átéltünk. Az csakis bennünk él. Az illatok, a szellő érintése, a hangok, a szubjektív érzések. De ez a kép csodálatos, öröm nézni. Gyönyörűen fotóztad a gyönyörű jelenséget.
Nagyon szépen köszönöm!!! Látványnak az volt, bár a fotó talán mégsem adja át azt. Még a porszem is látszik az optikán...
Húúú, ez pazar!
Köszönöm Évike!:-)
Nagyon szép!