De a lába szegénykémnek semmit nem javult...
Érdemes volt. Szeretem az ilyen zsánerű fotókat. :)
Igen Nevetnijo, én is ráfeledkeztem, gondolkodtam rajta, hogy fotózzam-e? Hát úgy tűnik, az ilyen emlékekért érdemes volt!:-))
Nagyon klassz fotó, beszédes! Nagymamám jut eszembe mikor mindig kikísért bennünket a kert kapuig, mikor eljöttünk tőle. Addig maradt ott, amíg látott minket. :)
Köszönöm Erzsike, úgy lett!:-))
Mindkettőtök egészségére váljon a séta.
Előttem sétált, de kikerültem. Aztán én betévedtem egy lakóparkba, majd mire onnan kijöttem, már megint messze előttem járt, tényleg nagy utat tett meg!
Nem hagyja el magát a néni.
Nagyon jó fotó.