| Gyártó: | Canon PowerShot S5 IS |
| Fókusztáv: | 6mm |
| Rekesz: | f/4.0 |
| Zársebesség: | 1/1000 |
| ISO: | 80 |
| Készült: | 2016. ápr. 03. 12:36 |
Hibás email cím vagy jelszó!
| Gyártó: | Canon PowerShot S5 IS |
| Fókusztáv: | 6mm |
| Rekesz: | f/4.0 |
| Zársebesség: | 1/1000 |
| ISO: | 80 |
| Készült: | 2016. ápr. 03. 12:36 |
Hermi
Hermi 2016. április 06.
Köszönöm Marcipan!:-)
irenne56
irenne56 2016. április 09.
Szuper! :-)
Hermi
Hermi 2016. április 09.
Köszönöm Irénke, örülök!!:-)
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 10.
Csak nem a felmászásod előtti pillanatban készült a kép?
Hermi
Hermi 2016. április 10.
Anna: Arra nem vállalkoztam, mert a kolostorkertben kamerák vannak, milyen ciki lett volna, ha a papok szednek le onnan..:-DD
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 11.
Kukkolnak a szoknyás fiúkák?
Hermi
Hermi 2016. április 11.
Hát, ha nem is azzal a céllal építették ki a rendszert, de tény, hogy van:-) Az is igaz, hogy a kertkapu csak kilincsre volt zárva, én lepődtem meg rajta a legjobban, hogy be tudtam menni...:-) Nem is mertem semmi hirtelen mozdulatot tenni...:-DD
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 20.
Nem kell hirtelen mozdulat ahhoz, hogy elcsend a miseborukat!
Hermi
Hermi 2016. április 20.
Nem hiszem, hogy a kertben tartják... Esetleg valamelyik szobor alatt...?? Akkor erről lemaradtam.
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 21.
Nemeeee? ...és ha zugivók?
Hermi
Hermi 2016. április 21.
Szerintem nem palackonként veszik a misebort, a hordón meg nem látszik, hogy mennyi hiányzik belőle.
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 21.
Amíg a paplakban, plébánián töltöttük mézeshónapjainkat, bizony iszogattuk Laja atya miseborát.....de ha minden igaz, akkor válik miseborrá, amikor valami hókuszpókuszt csinál vele a hivatalában.
De az biztos, hogy mielőtt a volt apácával 3 hétre elutaztak friss jogsival olasz kirándulásra az új Wartburggal, megmutatta melyik ágyat érdemes használnunk, mivel Ők már kitapasztalták.
Hermi
Hermi 2016. április 21.
Paplakban, plébánián, mézeshónapok??? Ez megérne egy misét, vagy legalább is egy jó kis litániát!:-DD Tudtok ti élni!:-))
Bizonyos papokról nyílt titok volt, hogy hasonló kalandokba keveredtek, tudok olyanról is, aki még mindig fizeti a gyerektartást:-)
Volt a családban is egy apáca, aki az egyházmegye egyik prominens beosztottjánál volt szakácsnő, csak aztán együtt disszidáltak, soha többé nem hallottunk róluk... Illetve annyit, hogy jól vannak, de már nem egyházi berkekben dolgoznak Ausztráliában:-)
anna schwelung
anna schwelung 2016. április 22.
Hermi: Ők is emberből voltak, vannak, a szenteltvíz nem igen tud gátat vetni a hormonok működésének!!
A kerítés nélküli szomszédság okán évtizedes jó kapcsolat volt a plebánossal (akit magunk közt csak Lajának hívtunk). Minden déli harangozást követően (a 70-80-as években még húzni kellett a kötelet)átjött beszélgetni. Név-születésnap, jeles ünnep nem telt úgy, hogy kopott aktatáskájában a nőknek bonbont, férfiaknak Unicumot ne hozott volna. Anyósom a hétfői találkozókra (környékbeli paptársak vendégeskedtek) 2 sütővel is sütötte a palacsintát, amire megkérte. Az ilyen bulik után, volt hogy valamelyikük nehezen tudott kiállni az udvar 2 nagy fája közül, ahová családtagjaink huncutabbjai beemelték a Trabiját :-D
....mivel lakrészünket esküvőnket követően tataroztuk, az akkor 3 hetes utazásuk tartamára kaptuk meg a 8 szoba közül az egyiket. Az első vasárnap reggeli "ájtatosságunkat" igencsak megzavarták az apácák és a kis purdék, akik berontottak a házba (nem szólt róla Laja) valami egyházi dolgokat tanulni.
No akkor ment el az első gyerekünk, pedig hogy szerettük volna :-D :-D :-D
Hermi
Hermi 2016. április 22.
Annám! Ez nagyon szép történet!:-DD Hál'Istennek, bepótoltátok az elmaradt ájtatosságot!:-DD
Papokról nekem is van egy történetem, de gyerekként nem vidám emlékeket ébreszt... Nagyanyám, aki nevelt engem, minden hónapban egyszer vendégül látta a papot vasárnapi ebédre, a hívek beosztották maguk között, mikor kihez megy, nagymama mások helyett is vállalta... Nem szerettem, mert mindig szépen fel kellett öltözni ebédhez és viselkedni is kellett, aztán ha elment a pap, akkor mindig kaptam a fejemre, mert leettem a szép ruhát... Lehettem kb. 7 éves, amikor az ausztrál rokonok (nem az apáca...) küldtek nekem gyönyörű szalvétákat, mert anyám megírta nekik, hogy gyűjtöm. Olyan csodákat még soha nem láttam, háromrétegű, csipkés szélű, kör alakú, tele virágmintával! Még nagyobb elánnal gyűjtögettem a szalvétákat, míg egyszer látom, hogy az egyik ausztrál szalvétám van a pap előtt...! Persze, szóltam, hogy az a gyűjteményem egyik legszebb darabja, de nagymama lepisszegett, aznap alig ettem valamit... Amikor elment a pap, szóvá is tettem, hogy miért kellett neki pont azt adni??? Nagymama mondta, hogy az akadt a kezébe, én meg jól kibőgtem magamat, azóta nem gyűjtöm a szalvétákat...