Köszönöm.
Tudjátok, vesszőparipám az elfogadás fogalma. Bárhova visz jószerencsém a világban, mindig rá kell jönnöm, hogy van mit tanulnunk. Legfőképpen az elfogadást, és mások gondolatainak, életérzésének tiszteletben tartását. Elfogadni és tiszteletben tartani a bőrszínt, a nemi identitást, és igen, a felekezeti hovatartozást...
Marcipan: értelek. ;-)
Hermi: nagyon jót írtál...
:-) Engem már a csodák sem térítenek el, nemhogy a tények!:-D
Igen Frangipani, valóban költői volt a kérdés...
Valóban egyformán gondolkodtunk ismét, csak te szebben fogalmaztad meg a véleményedet!:-)
Bárhogyan alakul az ember élete, időnként mégis fohászkodik az istentagadó is:-D
Azt a mondást biztosan ismeritek, hogy: A zuhanó repülőn senki sem ateista!:-D
Hermi: egyszerre írtuk ugyanazt. :-)
Lányok, én különválasztanám a vallást és annak intézményét, az egyházat. A hit szép dolog, és mindenkinek szíve joga, hogy miben hisz. Lehet ez a világ bármely vallása, vagy egy ateista is hihet sok dologban. A hit erőt adhat, és átsegíthet sok nehézségen, sokszor lehet kapaszkodó. Az egyház már egészen más dolog. Sokszor önös érdekből behódol az éppen regnáló hatalomnak, és a hívek manipulálása céljából beviszi a politikát a templomokba. Milyen borzalmakat követtek el a kereszt égisze alatt!
Ahogy Marcipan is írja, szerencsére vannak kivételek.
Hermi: az echte magyarság nem kereszténységfüggő, csak vezéreink akarják ezt belénk plántálni, cseppet sem a keresztényi magatartást követve. De ezt úgyis tudod, tudom, hogy kérdésed csak költői volt. :-)
A baj általában nem is a hittel és az egyházzal van, hanem a papok, prédikátorok mentalitásával...
Marcipan: Gyerekkorom óta csak 2x voltam templomban, apósomért mondatott misét anyósom. De ami most történik igehírdetés címén, gondolok itt pl. a politikára, nem is kívánkozom... Lehet, hogy nem is vagyok echte magyar ember...?
Ezt (is) jobban értik a buddhisták!
Pedig a legjobb a prevenció. A stresszmentesítés...
Nálunk meg ömlik a pénz a stressz kezelésére...
De jól írtad. Valóban áradt a nyugalom. És valóban, a buddhistáknál mindez a mindennapi élet része.
Még elképzelni sem tudom, hogy milyen lelki békét tudnak teremteni maguknak a vallással az emberek...! Hit, vallás, lelki megnyugvás és misztikum egyben. Nagy szükségünk lenne nekünk is ilyen mindennapi érzelmekre...