:-D Valóban az!:-D

Én is mindig azt szoktam mondani, hogy a világ legjobb dolga a szabadság. :-D

:-D Nekem sem, nem ismerem ezt az érzést!:-D Lehet, hogy nekünk madárnak kellett volna születnünk, oda repülnénk, ahol jól érezzük magunkat...? Aztán ha meguntuk, szabadon tovább!!:-D

Úgy bizony. :-) Az viszont érdekes, hogy honvágyam az nem szokott lenni...

Köszönöm!:-)

Érdekes, hogy én is ezt érzem minden hazajövetelnél, mintha lemaradtam volna valami fontos dologról, legszívesebben rögtön visszafordulnék:-D

Nekem volt élmény a fantasztikus fotóidat nézni.

Mindenhol úgy érzem, hogy még minimum egy hónap, vagy akár több is kellene, hogy mindent megnézzek ami érdekel. :-D Sehonnan nem jöttem még úgy haza, hogy na, kipipálva, mindig van bennem hiányérzet. :-) Amiért vissza kellene menni... :-D

Köszönöm, hogy időt szakítottál rá, amire célom volt felmenni, oda én is felmentem:-) De még kellett volna legalább 1 hónap, hogy elmondhassam, sokmindent láttam:-)

Csodálatosak az innsbrucki képeid (is), most néztem meg őket. :-)

Ha tehetem mindenféle toronyba, dombra felmászom a sokszor páratlan kilátás miatt. :-D

:-D Ha tehetem, én sem hagyom ki, csak magasan kell lenni!:-D

De már láttad pl. az innsbrucki képek között:-)

Ugyanígy szoktam. :-D :-D :-D

Előszeretettel fotózom a tetőteraszokat, erkélyeket, berendezésükkel együtt, virággal, kisszékkel, nyugággyal, és azon gondolkodom, hogy milyen jó lehet reggelente ott kávézni, vagy esténként elszürcsölni egy pohár bort. :-D Szóval ezekre a lakás alkatrészekre rááll a fényképezőm. :-D

:-) Örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül:-))

Még néha utazáskor repülőn, buszon is próbálom kitalálni, hogy ki kicsoda:-)

Köszönöm Hermi. Képzeld, pont így gondolom, nézem az erkélyeket, a virágokat, és azt találgatom, hogy vajon hogy, miként élnek az emberek. :-)

Remek fotók, némelyik kész szociológiai tanulmány!:-)