Zohan izraeli és nem szereti a munkáját. Tehát nem kedveli, hanem már egyenesen utálja az egész háborút, és legszívesebben elutazna, elmenne onnan. Elmenne onnan egy olyan helyre, ahol végre beteljesülhetne az álma. Ami nem más, mint hogy fodrász lehessen, minden idők legjobbika egy nyugodt környezetben messze a puskaporos világtól, meg a terroristáktól, vagy kiktől. Ám azonban a képlet nem olyan egyszerű, mert miután sátrat ver, persze képletesen értjük, izraeliként a nagy mézes mázos Amerikában, sehol sem tud helyet találni magának, talán azért, teszzük hozzá gyorsan, mert még nincs gyakorlata a fodrász szakmát illetően. De a szerencse pártfogoltjaként nem telik el sok idő, miután végre bebizonyíthatja mindenkinek nagy tudását, ügyességét nem csak hajszárítóhoz, hanem a nőkhöz is egyaránt. És ezek után, ezek tudatában már az sem érdekli, hogy ő bezony egy palesztin lányra vetett szemet, egy palesztin célközönséggel megáldott fodrászatban, a nagy csihi-puhi (háború) idejében. Milyen szép is az élet!