Egy étteremben vagyunk. Ahol egy fiatal pincérnő beszél valakivel, telefonon. Láthatóan és hallhatóan nincs minden rendben, valami miatt a vonal túlsó végén egy lehangoló, csendes, visszafogott férfi hang hibáztatja magát egyes okokért. Addig-addig próbálnak ők ketten válaszokat keresni és találni gondjaikra, amíg az étterem igazgatója végett vett ennek, és megígérik egymásnak, hogy majd ezután megbeszélik négyszemközt, de a férfi már nem akarja, a férfi elköszön. A nő pedig munkához lát, hogy minél előbb hazafuthasson Ő hozzá, akit mindennél jobban szeret, és akit nem akar elveszíteni semmi pénzért. De amint a lakására ér, már csak egy cetli, és a telefon zaja várja, melyeket olvasva és hallva, úgy dönt, elmegy, elmegy onnan. Mert neki már ott nincs helye. Összepakol, de a telefon közben újra megcsörren, elfut. Vissza se néz, meg se áll egy szigetig.