A neve: Hancock. Foglalkozása: szuperhős. Azaz veszélybe jutott embereket ment meg nap mint nap. De ő más. Ő különb minden szuperhősnél. Hiszen hiába van emberfeletti, természetfeletti - kinek, mi és hogy tetszik - képessége, lásd repül, landol, sebezhetetlen, halhatatlan, és gyilkos erővel bír, hiába van pozitív mérlege a megmentettek számáról, őt bizony nem szeretik. Nem kedvelik, legszívesebben arra gondolnak a legtöbben, hogy milyen jó is lenne az életük Hancock nélkül. Lehet, hogy igazuk is van, de lehet, hogy nincs. Ahogy mondottam Ő egy kicsit más. Magányos, mert senkinek se tud a kedvébe járni. Próbál segíteni mindenhol ahol, csak tud, azonban mindig minden a visszájára fordul, és több kárt csinál, mint hasznot húz és hoz a hazának, a városának, és az embereknek. Egy tapsot sem kap, se egy dicsérő szót, se egy meleg kézfogást, csak állandó utálatot érez és kap vissza a médiától és a lakoktól. Akik jogosan, tesszük hozzá, még azt is szemére vetik, hogy alkoholizál bőséggel, tehát nem veti meg az italt, azaz italba fojtja bánatát és ragozhatnánk az egyik legégetőbb problémáját az életében. Fel is merül a kérdés, akar -e egyáltalán valaki így hős lenni. Alkeszként, egyedüliként, bunkóként. Hát nem nagyon. De ezen akarna változtatni egy valaki, aki hisz abban, hogy főHősünk jelleme megreformálható, és imázsát, a piárját (vagy péerjét) jobban is ki lehetne használni, építeni, egyrészt azért, hogy az öntelt, lusta és csökönyös emberek rájöjjenek arra, hogy ő igen is nélkülözhetetlen, másrészt azért, hogy maga Hancock is végre rátaláljon a saját boldogságára mindegyúttal. Sok sikert a börtönben!