Reggel van. Hallasz valamit, még félálmodban. Te kinézel a paplan alól és egy határozott mozdulattal, megszünteted a számodra már túl hangosan, és kényelmetlenül szóló órát. Tudod, hogy ébren vagy és eszedbe jutnak e tegnap képei, melyeket újra és újra lejátszanál, csak azért, hogy megint megtörténjen veled. Kinyitod a szemeid, felnézel a fehér falra, és kikászálódsz nagy nehezen ágyadból. Első utad a tükör elé vezet, melyben meglátod saját magad, azt, akit akarsz látni, vagy éppen ellenkezőleg, azt akit nem. Miközben még keresed saját magad a dohányzóasztal mellett ülve, rájössz, hogy el kell indulnod, mert ,az az, egyetlen esélyed, a szenvedélyed ellen. És ez a munkád, hogy tanár vagy, hogy oktatsz, gyerekeknek történelmet, de egy teljesen más megvilágításból, ahogy azt nem tanítják és írják a történelemkönyvek. De te szereted ezt csinálni. Vagy lehet mégse. Lehet csak azért csinálod, hogy pénzt kapjál érte, és megkapd a következő cuccot, amitől megint csak nem éreznéd magad furcsán. Mert igen, a te életed, és egy napod, két részből áll. Van amikor szenvedsz, és van amikor újjászületsz. Szenvedsz, mert az életedben valahogy minden szar. Egyszerűen nem tudsz már szembenézni a rád zúduló problémák hadával. Pedig te is ember vagy. És neked is küzdened kell. De te nem, hiába, rajtad már semmi sem segít. Megint újjá akarsz születni. Azt akarod, hogy üres legyen a fejed. És ne aggasszon semmilyen problémád ezután. Erre és talán csak is erre gondolsz aznap, miközben a kosárlabda mérkőzés alatt tördeled kezeid, és a szorongás válik úrrá rajtad. De téged talán hidegen is hagy az, hogy vereséget szenvedet csapatod, te azonnal a mellékhelyiségbe sietsz, hogy ott újra és megint az legyél, aki szeretnél, és aki szerettél már volna lenni, reggel óta. Egy kis idő múlva már minden megváltozik körülötted, de egyszer csak valaki kopog az ajtón. És azt kérdezi: van e bent valaki. Majd benyit, és ezáltal valami elkezdődik az életedben. Valami új, valami más kezd kialakulni körülötted, amire neked szükséged is lenne. Szükséged is van. De te nem tudsz róla. Nem akarsz tudni róla. Mert vagy a kokain, vagy a járhatatlan út. Te döntesz!