Dicky egy kis gyerkőc. Anyja már nem él, míg apja pedig nap-mint nap azon fáradozik, hogy hogyan is taníthassa őt, akit mindennél s mindenkinél jobban szeret, egy szem gyermekét. Akinek nem biztos, hogy elitiskolába lenne a helye az anyagi körülményeket illetően, és miatt, de neki egy jobb és szebb életet kell majd élnie, ha felnő. Vagyis így vélekedik, és ebben a szellemben neveli fel gyermekét az apa, aki egy építkezésen dolgozik, és ottani keresetét, csak Dicky tandíjára költi, a már előbb említett, ne legyél olyan mint én megrögződött nevelésfelfogás alapelveként/tételeként. Mondhatjuk szegények, és pár négyzetméteren kell, hogy éljék mindennapjaikat, de ők egy a család, és minden egyes együtttöltött perc maga az öröm számukra. Hisz amint kilépnek a házból, már egy másik élet kezdődik számukra, amely messziről, de leginkább közelről se tűnik annyira jónak és szépnek. Dicky tehát tehetősebb gyerekekkel jár egy iskolába, akik nem igen fogadják be őt, sőt tudomást is alig vesznek róla, mert hát, s miszerint ő szegény. Tanárai se akarnak foglalkozni vele, elég kirekesztetnek érzi magát a fent ecsettelt problémák miatt. Azonban, egyszer csak megjelenik a CJ7, akit nevezhetünk űrkutyának is, és aki képes arra, hogy megmutassa azt akarva akaratlanul, a két embernek, hogy tényleg a család a legfontosabb, és vannak dolgok, melyeket pénzért, nem lehet megvenni.