_
Nemzeti Szinház
  • 2012. jún. 02.
  • 724
  • 24
  • 3
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Domán Tamás: A babaház

A babaház élettel telt,
zaja lebben falain át,
csábosan játszik, hol egyszer
drámát, másszor komédiát.

S amíg az előadás tart,
a pincemély éjjel teli,
talpak ropják, zongoraszó,
fénybe bújt lányka figyeli.

Halkan, mint a sóhaj szólnak,
Közelebb, közelebb te lány.
s pici arcuk, mi jónak
tükre volt, befödte az árny.

Egy alvó felnyitja szemét,
s vérvörös láng lobban rajta,
kaparva nyújtja rongy kezét,
sikolt a porcelán ajka.

Festett könnyei folynak, bája,
mint a zajló jég szétreped.
Vászon karjában a bába
szótlan fogja a gyermeket.

S kik keresték a lányt,
fényük mi házra lenn villan,
Gyertyacsonk! A drága itt járt!
csak egy babaarcon csillan.

Ági mama   2012. június 07.

Fat én csak lesek és olvasom a verseket. Örülök ennek az új dolognak. Nagyon elgondolkodtatóak. Köszönöm szépen.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban