Tacsi!

Kőszőnőm szépen!

Szia Faterphoto! Fantasztikus és szuggesztív képed láttán egy vers jutott eszembe, ha nem haragszol, ideírom.

Szerzője Áprily Lajos, címe: Kérés az öregséghez.



Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,

taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.



Ne ingerelj panaszra vagy haragra,

hangoskodóból halkíts hallgatagra.



Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,

ritkán hallassam hangom, mint a holló.



A közlékenység kútját tömd be bennem,

karthauzi legyek a cella-csendben.



Csak bukdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnál csendesednek.



Ments meg zuhatag-szájú emberektől,

könyvekbe plántált szó-rengetegektől.



Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez

egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,



a túlsó partot látó révülésben

a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.