kőszi-fat

szusi: így igaz. Én meg most vettem észre, hogy annyire belebambultam a látványba, hogy nem is kedvenceltem. De most pótoltam.

Nem vagyok profi fotós de ez a fotó fenomenális!!!

Képzeld, egyből felismertem... bár ott lakom a környéken... nagyon jól néz ki,...:))))

Igen, azt hiszem igazad van. Egyszerűen önmagunkat kell adni....

Csak a saját érték a lényeges és a ráérzés:)

Én is úgy szoktam...... . ennek ellenére a végeredményt örökké lésújtónak érzem. Én vagyok az örök elégedetlen magammal. A képeimet mikor utána nézem, túlságosan kijózanítónak és földhözragadtnak gondolom, pedig abban a pillanatban, mikor készült, nem ez az érzés van bennem.

És nekem sem ilyen az életérzésem....(még mindig)

legyél bátor és ha nem tetszik kidobod 6-expot csináltam

egy maradt:)

Az tetszik a fotóidban, hogy olyan merészen bánsz a perspektívával. Itt milyen lendületet tudsz adni a magasságnak. Én ilyenkor mindig begörcsölök, hogy jaj, mi lesz a képen.....

A zannya! Dejó!