_
Végtelen remény.....
  • 2014. szept. 16.
  • 285
  • 10
  • 4
  • beágyazás
    XXL XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Végtelen Remény.
► Írta: GJné/ Vancsai Erzsébet 2011.09.11.

Magaddal vitted a felkelő napot,
szívembe rejtve minden álmodat,
éjnek sötétjében láttam elsuhanni,
összetört szárnyadat.

Eljön majd az idő holdfényhintaján,
magányomra lehajtom fejem,
fekete palástban gyémánt glóriában,
Tehozzád érkezem.

Az első csillagfényen megállok kicsit.
Visszanézek álmainkra még,
s a felkelő nap aranysugarával,
Szívedre csókolom a végtelen reményt.
Gyártó: Sony HDR-CX11E
Fókusztáv: 10.6mm
Rekesz: f/2.4
Zársebesség: 1/25
Készült: 2014. márc. 09. 17:51
Kevesebb
Több

Rolling   2014. szeptember 19.

Gyönyörű vers és a ff lévő tulipántok az átlós szerkesztéssel,nagyon elraktározódnak emlékeimben. Grt!

Elizabeth Vancsai   2014. szeptember 19.

Nagyon szépen köszönöm a lelkemet melengető kedves véleményed drága Rolling ♥

irenne56   2014. szeptember 24.

Csodás a vers és a hozzá illő fotó! :-)))

Kedvencnek jelölték
Albumokban