Hervadás

Fotós sétáim közben, néha megszólít egy-egy kis virág ►Ha véget ér a nyár...
Ez a reggel más volt mint a többi, mert most a kis virág olyan egyedül érezte magát, mint eddig soha még. Szinte fájt neki a fák lombjai között átszűrődő őszi napfény gyöngéd simogatása.
Soha nem volt még ennyire egyedül, ennyi fájdalommal kicsi szívében, mint ezután a könnyek között átvergődött fagyos éj után. Nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy mindig így van ez, ha egyszer valami véget ér,.... ha véget ér a Nyár.
Úgy érezte, hogy a Nap langyos sugarának érintése, amely életének egyetlen nyarán mindig kellemes, boldog érzéseket keltett benne, most éles tőrrel döfte át életadó kelyhét, s le akarta tépni tiszta lelke hófehér szirmait. Kicsiny viráglelke mélyén sejtette már, hogy valami örökre megváltozott, bár értelmével felfogni és főként elfogadni nem bírta még. Vasmarkába szorította egy mérhetetlen fájdalom s a körülötte lévő világból, többé már nem jutott el hozzá semmi.
A nagy tó partján, ahol mindig is élt - s honnan nem is vágyott el soha,
most végérvényesen, örök álomba szenderült.
Vancsai Erzsébet.... Saját írás - 2013.10.15. -