_
Vancsai Erzsébet - Végtelen Remény.....
  • 2013. ápr. 05.
  • 644
  • 19
  • 27
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
►Saját versem 2011.09.11.
Vancsai Erzsébet: Végtelen Remény..
Magaddal vitted a felkelő napot,
szívembe rejtve minden álmodat,
éjnek sötétjében láttam elsuhanni,
összetört szárnyadat.

Eljön majd az idő holdfényhintaján,
magányomra lehajtom fejem,
fekete palástban gyémánt glóriában,
Tehozzád érkezem.

Az első csillagfényen megállok kicsit.
Visszanézek álmainkra még,
s a felkelő nap aranysugarával,
Szívedre csókolom a végtelen reményt.

Elizabeth Vancsai   2013. április 05.

Nagyon szépen köszönöm Kedves szavaitok drága indafotós barátaim ♥ Annabell ♥ Kerdohil ♥ Rezirezi ♥ Balmár - Szertettel Ölellek Benneteket :))))

irenne56   2013. április 05.

Szép versedhez mesteri képet készítettél! Gratulálok! :))

Elizabeth Vancsai   2013. április 06.

Nagyon szépen köszönöm kedves és elismerő szavaid kedves Irenne ♥ szeretettel Ölellek :))))))

Nyugtalan   2013. április 07.

Nagyon szép a vers. Illenek egymáshoz a képpel.

Sándorház   2013. április 08.

Minden előttem szólóval egyetértve, gratulálok ! :-)

Sensitive   2013. április 09.

Gratulálok a nagyon szép, megindító, elgondolkodtató, szomorkás, de reményt-sugárzó versedhez, és a hozzáillő képi megjelenítéshez.

Elizabeth Vancsai   2013. július 26.

Köszönöm szépen kedves Karolina .. - Sajnos 4-éve valóban nagy tragédia ért, amit -e versemben is megírtam és érezhettél ... szeretettel ♥ Ölellek :)

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban