Mese a Liptói Tátráról... Rövid kaland volt a hosszú hétvégére. Két autóval indultunk. Egyik Orosháza-Vásárhely-Szolnok-Jászberény-Miskolc útvonalon. A másik autó Békéscsaba-Debrecen-Nyíregyháza vonalon. A tervek szerint a Zempléni hegység nyugati lábánál Mogyoróska településen találkoztunk volna. Ugyanis az első estét az egyik túratársunk ottani házában töltöttük volna. Majd reggel irány Szlovákia. Első nap Királykő, második nap Baranec, harmadik nap Szlovák paradicsom. Ez volt a terv. Csakhogy az időjárás csúnyán áthúzta a számításainkat. Mi, Miskolcig jutottunk el. A másik autó pedig nem tudott Nyíregyházánál tovább menni. Széllökésekkel kísért hóviharban araszolgattunk az autóúton Füzesabony után. Örültünk hogy elértük Miskolcot. Ott aztán az Egyetemi Kollégiumban húzódtunk meg éjszaka. Híreket hallgattunk, és néztük mi a helyzet a szlovákoknál. Katasztrófális időjárási viszonyok mindenütt. A TANAP lezárta a Tátrát, még a völgyeket is. Állítólag Kassa után már nem is engedtek autókat Északi irányba. A másik csapat Nyíregyházán dekkolt, és felváltva cseréltük a friss infókat. Végül arra jutottunk hogy úgyse jutunk sehova, így másnap hazamentünk. Reggel úgy kellett kiásni a hó alól az autót, hogy el tudjunk indulni. Szerencsésen hazajutottunk. Ez a lényeg. A Tátra megvár... :)