_
a szántás szélén
  • 2012. okt. 21.
  • 449
  • 10
  • 14
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Gyártó: Sony DSC-H9
Fókusztáv: 20.8mm
Rekesz: f/3.5
Zársebesség: 1/60
ISO: 400
Készült: 2012. okt. 21. 17:25
Kevesebb
Több

dzsaguar   2012. október 21.

igen, és mintha kissé szomorú lenne :)

tacsifoto   2012. október 22.

Hogyne lenne szomorú, mikor vészesen közeledik a nyúlvadászat ideje. :((((
Jaj nekik! Pláne az alföldi nyulaknak. Jönnek a német és osztrák vadász urak és kevés híján mind lelövik.....

dzsaguar   2012. október 22.

Kedves Tacsi, ennél egy kissé árnyaltabb dolog a vadgazdálkodás :))

tacsifoto   2012. október 22.

dzsaguár, tudom ám én azt, hisz 15 évig (2007-ig) egy vadásztársaság mindenese voltam, könyvelő, irodavezető, pénztáros stb. A főnököm, aki erdőmérnök és vadgazda volt, sokat magyarázott a vadgazdálkodási és kilövési tervekről stb. A mi területünkön nagyon kevés volt az apróvad, inkább nagyvadas erdeink voltak, valamikor a vadászterület egész a Fertő tóig ért, de azt elvették, abból alakították ki a Nemzeti Parkot. Így is maradtak jó erdeink. Nálunk több aranyérmes bikát és bakot lőttek, no persze nem akkorákat, mint Zalában, de impozáns volt mindegyik. A kapitális aganccsal rendelkező vadat csakis külföldi lőhette. Vadliba volt (és van) nagyon sok február táján, itt van egy pihenőhelyük, ahol napokig, sokszor hetekig tanyáznak ezrével.....

tacsifoto   2012. október 22.

a gazdák bánatára, mert az őszi vetést mind lecsipegetik.....

dzsaguar   2012. október 22.

az nem biztos, hogy rosszat tesz az őszi vetésnek.
akkor pontosan megértetted miről beszéltem. itt alig lőnek nyulat, mert az élőnyúl befogása/értékesítése (állítólag kifizetődőbb)
errefelé legtöbbször olaszok járnak tenyésztett fácánt vagy kacsát mészárolni(ezt a fajta tevékenységet én nem nevezném vadászatnak, de ezt is a vonatfütty hozta :))) )
a nyulak ha túl sokan maradnak egy területen tavasszal a napraforgóban/dinnyében tudnak hatalmas károkat okozni.

tacsifoto   2012. október 22.

Erről jut eszembe, hogy a valamikori kertemben mezei nyulak is éltek, eleve ott születtek. Volt egy Ödönke nevű nyuszink, már nem is félt tőlünk. Imádta a hullott gyümölcsöt, a ringlófa alatt üldögélt naphosszat és azt várta, hogy lepottyanjon egy-egy túlérett, erjedő példány. Azt hiszem Ödönke részeges volt.... Pont az okozta a vesztét, hogy nem félt tőlünk. Bejött utánam a kerti házba és én nem vettem észre. Bezártam és pont akkor utaztam el egy hétre. Szegény ott pusztult el nyomorultul a házban. A kert végében, a mogyorófák árnyékában temettem el. Néha még most is emlegetjük.....

dzsaguar   2012. október 22.

köszönöm, hogy megosztottad velünk Ödönke történetét. sajnos a vége kissé szomorú. pedig milyen klasszul indult... Ödönke a részeges nyúl!

tacsifoto   2012. október 22.

Igen dzsaguár, a dolgok nem mindig végződnek jól, de Ödönke emléke örök. A kert új tulajdonosának is elmeséltem a történetet, őt is megérintette, és azóta is gondozza a Ödönke sírját, miközben arra vár, hogy neki is legyen egy Ödönkéje.....

tacsifoto   2012. október 22.

Vigasztalásul írom, hogy Ödönke jóval tovább élt, mint egy átlagos mezei nyúl, ugyanis a kert bekerített volt, és ott tilos volt vadászni. Egyszer láttam, hogy egy terepjáró kocsi lépésben jött a dűlőúton és az ablakán puskacső nyúlt ki, ami a kertem felé irányult. Majd frászt kaptam, de a puskások is (valószínű orvvadászok voltak) és villámgyorsan behúzták a puskát és feltekerték az ablakot. Biztos vagyok benne, hogy a mezei nyulaimra vadásztak, többek között Ödönkére. Az én kertem diplomáciai menedék volt a nyulaknak.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban