Szabadtéri tusoló egy elhagyatott Balaton-parti hotel udvarán.
Nem épp strandidőben jártuk be a környéket, de én mondom nektek, ennél gyönyörűbb napot nem is választhattunk volna egy kis balatoni urbexhez. Hajnali kelés, Budapest, tejfelköd. Máig nem tudom hogy lehetett akkora mákunk, hogy mindenféle időjáráselőrejelzés figyelmbe vétele nélkül - két héten belül - az egyetlen olyan délelőttöt sikerült kiválasztanunk, amelyen jó idő volt. Pontosan akkor sütött ki a nap, amikor elértük a Balaton vonalát. Lenyűgöző volt. Minden hófehér, a párás ködön átszűrődő napsugarak aranyló fénybe burkolták a szebb napokat is megélt hotelt.
Bár még így is végtelenül szomorú látvány fogadott: pattogó festék, mohos lépcsők, árválkodó hinták, gazzal benőtt mászókák.
Minden alkalommal hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam egy ilyen fotózásba, aztán egyszercsak megtelek az élményekkel, s megkérdezem magamtól:
"Mi az ördögöt csinálok én itt?"
S a válasz mindig ugyanaz: mélyen átérzem a hiányt, az elmúlást, az élet állandó változását, megfigyelem a természetet, ahogy újra birtokba veszi az egykor bérbeadott területeit, s közben mérhetetlenül boldog vagyok, hogy újra megörökíthetem a múlt egy kis lezárt kapszuláját, amely egy véletlen folytán valahogy itt maradt. A végén pedig a kezdeti izgalmakkal és adrenalin sokkal ellentétben, békével és megnyugvással szívemben hagyom magam mögött mindezt, s indulok vissza a jövőbe...
Még több elhagyatott fotót találsz ebben az albumban:
Abandoned by Dora Biro
© Dora Biro 20167
Facebook |
Instagram |
Twitter |
Tumblr |
500px |
Spotify
