Aranyosok Vagytok. :) A kötődés bizony olyan, mint az érem, azaz két oldala van, de ettől (is) vagyunk érzőlények.

:-( Nagyon sajnálom. Nekem is volt két cicám, úgyhogy megértem amit írsz. Nálunk is családtagok voltak.

Ó, nagyon sajnálom! :( Nekem voltak kutyáim, macskáim, csodás emlékek, s nagyon tud fájni, ha baj történik, tudom, átéltem, hasonlóan :( Most nincs állatkánk.

Én is megölelgetném. :) Nem voltam cica rajongó, ám különösebben kutya sem. Elvoltam velük, de semmi több, ám a kisebbik lányom kamaszkorában kitalálta, hogy egy cica kell neki. Ez lett a Szutyi. Utálta a fürösztést, ám képes volt bemászni hozzám a fűrdőkádba, és valamiért érdekes mód engem választott. Kialakultak olyan rituáléink, amiket mással, még a hivatalos gazdájával sem csinált. :) Németországba vándorolt a család, természetesen Szutyival együtt, ám nekünk a nejemmel egy év után haza kellett költöznünk, ám amikor kimentünk látogatóba, Szutyi ugyan úgy viselkedett velem, mint amikor együtt éltünk. Tavaly aztán valamelyik német szomszéd megölte...

Hát megölelgetném, a cicáim egy időben állandóan a nyakamban, hátamon lógtak, ha a kertben dolgoztam :) Ő egy kis csoda!

Szutyi sokkal fogénebb volt, mint én. :)

Igen. Nagyon szerettem.

De jó!!

Tündéri. :-)