Folytatva az elmélyült gondolatsort, ez a kép olyan, mintha szemben ülne valaki velem a vonaton, de az az érzésem, hogy az is én vagyok, de amit látok, az nem valóságos, hanem a saját énemből fakad, mint kristálytiszta forrásból, és mint a homok, úgy folyik belőlem az idő, és ennek egyszer vége szakad ... stb. Ne firtassuk.

köszönöm szépen mindenkinek a megtisztelő figyelmet ! :)

vagyok úgy soxor, hogy belenyúlok egy képbe, próbálkozom és lesz valami, azonban jelen esetben tettenérhető a tudatosság, én oda születtem!

a fények beszöknek, a szem pedig kiszalad az ablakon..., egy más világba, ahol talán szebb az élet... de oda születni kell... azt hiszem sokszor és sokan vagyunk és érzünk így... ez volt a gondolat a kidolgozáskor - köszönöm a figyelmedet flocus !

szerencse, hogy itt van, különben nem hinném..., teljesen el vagyok képedve ettől a képtől