a mutlkor annyira eltatottam a szam, hogy elfelejtettem kedvncelni:)
igen Evaneni... :)
amennyiben a megannyi (irodai-, munkahelyi-, ügyintézésbeli-) hétköznapi-, és a különféle serkentőkkel szponzorált parti-körforgásoktól telített pörgéseken kívül...,
a mi valós életünkben, a saját környezetünkben is meg tudjuk teremteni - akár egy ilyen négy évszakonként ismétlődő - természet diktálta privát, kerti, hangulat asztallal... IGEN és IGEN... !
Dino: pont ez a szep az eletben, ez a valtozatossag, korforgas, varakozas...nem?
Ennél szebben ,líraibban,mondataid csodálatos jelzőivel,nem is lehetne leírni az érző-látó fotós gondolatait.
susan elméláztam a hozzászólásodon...,
hiszen eszembe jutott a téli álomba szunnyadt átlagfotós tavaszváró, tónusokra kiéhezett tompa tekintete..., a színétvágytól nagyot nyelő objektívek mélyen korgó zoomzöreje...
... és igen, most a fordítottját érzem... elég a telítettségekből, elég a harsány színorgiákból, jó érzés visszavenni a gázpedálról..., kell az új impresszió, mert nagyszerű újra felfedezni azt, amit akkor, oly szívesen elhagytunk..., hát tekerjük le a potmétereket, és csökkentsük a színizmokat... vagyis alkalmazkodjunk a körforgáshoz, amit a mi fotóistenünk szépen elrendelt nekünk... :)
Nagyon szép részletet komponáltál az előző kép asztaláról.Igazi őszi hangulatot árasztanak a színes levelek ,és a halvány fény is nyár elmúlását tükrözi.