a macskaszemű

Erzsike, olyan, hogy szép béka nincs. nekem mind az.
szeretem őket is fotózni, ő a föld alatt van nappal, este jön elő vadászni. vénetlenül felébresztettük amikor átültettük a növényeket, és benne volt a cserépben...a kezembe maradt, felmelegedett és amikor letettem felfújta magát...aztán a kezembe vettem újra és lehiggadt...

ez nem bátorság kérdése szerintem. csak szeretem az állatokat,1-2 kivéve, de ezt ők is érzik rajtam, és elkerülnek....

igen, a nagy szüleim gyereknek neveltek Eplénybe, nem lánynak.
reggeltől estig kint lehettem, fogtam minden féle tücsköt bogarat,
békát, volt nyúl,kacsa,tyúk, malac, és természetesen kutya, a Bobi cseresznye, alma, szilva fa.
Patak a kert végében, mögötte a mező és az erdő. nem zavarta őket, hogy sárosan vizesen, koszosan jövök elő. befőtes üvegben ebihalakat nevelek, csibort tartok, lisztkukacokat tenyésztek grízben cukros dobozban, sikló tojást keletek fadobozban lámpával...
a nagyimról annyit,hogy levelibékát fogtam a hortenzián,és bevittem a konyhába megmutatni...a nagyim annyit mondott rá igazán szép zöld színe van,és nem is annyira csúnya, de mi lenne ha azonnal vissza vinnéd... rajta kapott,hogy a kis siklókat etetem lisztkukaccal,csipesszel, amit kölcsön vettem a manikűr készletéből,na akkor az összes lakótársammal száműzött a fészerbe, de a csipeszt megtarthattam. a nagy apám erdőjáró volt.elkísérhettem gombászni,vagy szamócázni amit tejszínhabbal,vagy piskótán megettünk,
és gyógynövényeket gyűjtöttünk.ő megtanított embernek lenni, a nagyim hogyan lássam pl.a felhőket,a vízcseppeket,a virágokat.és az 1 gépemet is tőlük kaptam... teljesen normális dolog volt a gyerekeimnek is, hogy nem visítozom,ha békákat hoznak a lakásba,vagy pockot,teknősbékát,törpeharcsa úszik a mosdóban...