Mi is szedtünk annak idején. Pontosabban inkább a feleségem, aki munkailag rendszeresen feljárt a Mátrába napokra, és néha több kiló csipkebogyóval vagy vadmálnával jött haza, amiket aztán együtt feldolgoztunk. Kilátogatóban néha a gyerekek és én is beszálltunk a szedésbe. Innen tudom, hogy milyen munka szedni, és milyen munka passzírozni. Igen, gyerekkoromban nálunk is jártak hecsedlit áruló asszonyok.

Régen itt egy néni szedte az utak mentén és elkészítette úgy, hogy mi akik megvettük tőle csak cukorral mégfőztük. Nagyon finom volt.

Itt a zöldségboltban néha kapni, persze az már ipari gyártmány.

Alig hiszem, hogy vadon nőtt csipkebogyóból származó szörpöt vagy lekvárt árulnának a piacokon vagy boltokban. Utánaolvastam az előbb: nemesített fajokat termesztenek, amiknek jóval nagyobb a bogyója, bőven teremnek, és egyszerre érik meg az összes bogyó. Némelyik nemesített fajnak tüskéje sincsen. És már a gépi szedést is megoldották.

Szereti is mindenki - amikor már készen van! :-)

Pedig a csipkebogyó lekvár az egyik legfinomabb, legvitamindúsabb lekvár.

Szerintem igazad van. Ezért van tele mindenütt az útszéle leszedetlen csipkebogyóval.

Azt hiszem, hogy ha eddig nem szedték le, akkor már nem is fogják. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon szaporátlan munka a csipkebogyó-szedés vadrózsa-bokrokról, és kemény munka a passzírozás is. Alig hiszem, hogy manapság sokan csinálnák. De lehet, hogy tévedek.

:-))

:-D Akkor tényleg kitarthat!:-)

Ez egy dél-alföldi tanya és nincsenek több százan bejelentkezve ide (mint ÉK Magyarországon a választások előtt)! Ráadásul már nyakunkon a tavasz! :-)

Attól függ, mekkora család:-D

Tavaszig már csak kitart! :-)

Mennyi?? Ennyi???