Az egyszer már bizonyos! :-)
Csak hóttomig így kibírjam!
Bár úgy gondolom belőlem már nem lehet unalmas nőszemély.
Már késő lenne azt mondanom, javulj meg...talán kár is lenne, hogy egy unalmas, átlag nőszeméllyé válnál, az meg kinek lenne jó?! :-)))
Sosem voltam igazán jó.
...mondom, kis lányka voltam még!!! ..és ne rosszalkodjál, légy szíves!
...talán csak kis ujjnak gondoltad :-))
Ó, igen! Már a főcím alatt szaporán kalapált a szívecském és mélyeket sóhajtva pihegtem a kis sámlin kucorogva, hátha megérint az a kisujj a sötétség leple alatt....(fülledt erotika 1961 körül) :-)))
Nem tudom most ujjong é, hiszen legalább 50 éve már, hogy nem is láttam, viszont, arra visszaemlékezem, hogy aznap szegényke nagyon oda volt a bánattól , tudod, az utca végében (ez is az érdi nyaraim meséiből való)volt egy család, akiknek már volt televíziójuk, nos ott néztük hetente az Ivanhoe-t részleteiben, ez a rész nagyon szomorúra sikeredett, talán még a könnyei is potyogtak és nem csak a fájdalomtól...
Akkor nem ujj ong örömében :-(
...ez a fiú kézilabda kapus volt hosszú évekig, addig mígnem könyvkötő szakmájából kifolyólag le nem nyiszálta a vágógép az egyik ujját. Tehát ujjak tekintetében szegényke nem volt túl szerencsés!
Bányászlány: Vélhetően szorította is a kislány ujjacskáját, hiszen láthatóan erősen meggörbült tőle a sajátja ....
És remekül művelte is. Nagyon kedves zsánerképeket készített. Érezni a szeretetet és a derűt rajtuk. :)
Természetesen a drága Édesapám, aki szintén nagy és szenvedélyes rajongója volt annak a csodálatos hobbinak, amit úgy hívnak amatőr fotózás. :-)))
Nagyon tetszett az időutazásod! Elnézegetném még.
Ki volt a fotós?
:)))
Együtt jártunk a temetőbe locsolni a sírokon a virágot, mialatt vittük (együtt) a klasszikus pléh locsolókannát, olykor összeért a kisujjunk! :-))
Nagyon jó fotó, csak úgy ragyogtok a boldogságtól :)))