:-)))
"Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté."
...persze, Te is jól tudod, hogy vannak ellenpéldák szépszámmal, de szentigaz, hogy megérne egy világkonferrenciát akár -a fiatalság védelmébe természetesen- ahol meglelnék közösen a módját, hogy miképen is teremtsenek rendet végre a fejekben és a lelkekben egyaránt....
...ne mosolyogj, naná, hogy tisztán látom a dolgok miértjét, de azért ábrándozni szabad, nem igaz.....:-)))
Latin tanulmányaim már a régmúlté, csak magyarul idézhetem: "Az ostobák neve mindenütt olvasható." Húszegynéhány éve nem nevelünk, csak idomítunk, tenyésztünk...