:DDD

....mi mást is tehetnék, mint visszahúzódok magam is "csöndes magányomba" tovább ízlelgetve szavaidat, amik mellé természetesen nem szükségeltetik semmiféle ostoba fűszöveg. :-)))

Lehet, hogy pont ez az a fórum. Hisz, fotózáskor a gondolatok fényekké, formákká, majd itt ezek újra gondolatokká, szavakká alakulnak. Az exponálás csöndes magányában visszatartott szavak, itt kitörnek, utat találnak. ...



A hétköznapok monoton egyszerűsége után felüdülés számomra intelligens, érzelem gazdag emberekkel beszélgetni olyan dolgokról amelyehez a közegben ahol élek magyarázó szöveget kellene mellékelnem. ;)))

...persze, tudom, hisz nyílvánvaló, hogy ez itt nem a leírt, kimondott szavak fóruma, de olyan jól esik a csodás képek között tiszta, nyitott gondolatokkal is találkozni, mégha egyperces tömörségben is....:-)))

Csodálatosan fogalmaztad meg, miért is fotózunk, miért is szertjük itt egymás képeit nézegetni. Egy mondatba sűrített esszé, Örkényi lényegretörő tömörséggel. ;))))

...a fentiekhez nincs is mit hozzátennem, hiszen olyan tökéletes beleérzésről, ember és állat iránt érzett empátiáról szól minden egyes mondatod, hogy kár is lenne tovább ragozni...

....ezért én továbbra is rácsodálkozok, el-elmerengek, képzeletbeli világranyiló ablakok csodáin -s ily módon engedek elmém kósza kalandvágyának is...:-)))

Viszont, nem kell hétrét aggódnod magad,hogy elütötte-e egy autó, megrugdosták a huligánok, vagy elkapta a róka, ha egy kicsit kimarad a cica.

Két cica nagy lakásban garantáltan unaloműző, a cicáknak is, és a gazdának is. :)))

Azok az ábrándos, sóvár kitekintések, - gondolom - inkább csak elvágyódások, amelyek ilyen ábrándos sóvár pillanatokba sűrűsödnek össze. Mi, emberek is elvágyódunk néha, de ezek az ablakra merengő "mi lenne, ha" csöndek megmaradnak elménk kalandregényének. Hisz legtöbbünket boldogít a melengető kiszámíthatóság, és a puha tappancsokkal ölelgető biztonság. :)))

..ezt jól ismerem, nekünk is van két hétalvó cirmosunk, de őkelmük sajnos örök bezártságra vannak ítélve, bár jó nagy a lakás, van elég mozgásterük,de azért fáj a szívem, amikor azt látom,hogy ábrándos, sóvár szemekkel a körfolyosón bandázó szabad cicákat lesik az ajtórácson keresztül ( akár az antik szobrod az ablakon át).

Épp lábadozott itt. Szanaszét kaszabolta a kis tappancs-párnácskáit valami üvegszilákkal. Így a kis örökmozgó hebrencs szobafogságban volt. Unalmában sokszor bealudt. :)))

Édes, puha kis tappancsok...:-)))