Valamikor rég a Napnak is - ezt mondják - volt egy kastélya. Gyönyörű épület volt, tornyokkal, szobákkal, folyosókkal, szolgákkal.
Minden reggel innét indult beragyogni a világot, és este mikor megfáradt, ide tért haza, hogy megpihenjen.
Nagyon-nagyon sokáig így volt ez, mígnem az emberek kitalálták maguknak, hogy tulajdonképp a Nap állandóan egy helyben áll, és a Föld kering körülötte, s közben még maga körül is forog, ebből adódik az, hogy egyszer látják a Napot végigvonulni egükön, egyszer pedig nem látják, mert a Föld túloldalán van.
Így aztán a Nap kénytelen volt megadni magát ennek az elképzelésnek, mert az emberek - bár a mai napig nem igazán tudják - rendelkeznek a teremtés képességével. Képesek megteremteni dolgokat, miket kitalálnak, s emiatt a Nap is aláveti magát képességüknek.
Így aztán a Nap kastélya eltűnt a semmibe, ma már csak Ő emlékszik rá meleg szívvel, mert minden este megpihenhetett falai közt, baldachinos ágyában.
https://www.facebook.com/AshenThePhotographer
