Görögkeleti templom

A 17. századi görög-török háborúk elől menekülő és a városban letelepedő görög családok II. József türelmi rendelete alapján emelhettek torony és harang nélküli templomot 1783-ban, amelynek tornya csak 1806-ban készülhetett el. A késő barokk, copf stílusú templomban gazdagon díszített ikonosztáz és jellegzetes Mária-trón várja a híveket.
A megrongálódott templomtornyot 1889-ben özvegy Szilárdy Jánosné Lotta Mária adományából átépítették, ekkor nyerte el mai formáját, és a bádoglemezből készült sisak is ez időben került a toronyra. Az épület 1951. óta védett műemlék, a kupolájában található, 1848-ból származó időkapszula minden korábbi felújításról egy-egy emlékokmányt rejt.
A Mária-trón, a Püspök-trón, a különösen gazdagon díszített Királykapu, a tölgyfából készült padok a magyar copf stílusú bútorművesség jeles alkotásai. A templom kegytárgyai közül a legbecsesebb az 1700-as évek Velencéjéből származó görög nyelvű és az 1704-ben Moszkvában kiadott egyházi szláv nyelvű szertartáskönyv.
Az épületben található ikonok nagy része nem helyi alkotás, hanem a Balkánról származik, melyeket Radnóti Miklós hódmezővásárhelyi látogatásakor 1935. május 25-én személyesen is megcsodált. Látogatásának egyik célja az ortodox templomban található Szent Naum ikon megtekintése volt, melyet azelőtt a Magyarok és délszlávok című könyvben látott. Radnóti Vizi Albert könyvtáros, újságíró közbenjárásával, Wiener Tibor lelkész kalauzolásában csodálhatta meg a műalkotást, amelynek ihletésére Szent Naum alakja később a bori munkatáborban megírt Nyolcadik ecloga haragvó prófétájának képében jelenik meg a neves író költészetében.