Így már értem, ezek nagyon jó sztorik! Mi csak műkedvelők vagyunk, aztán ki tudja, lehet, hogy a gyerekeknek valahol munka-szinten is beakad majd a vasút.
bocifiú: Nem bátorság, csupán ismerem a vasutat, mint veszélyes üzemet.
32 éven át dolgoztam a józsefvárosi pályaudvaron a Volán Tefu kirendeltségvezetőjeként, sok-sok sínen kellett átmennem a Salgótarjáni út felőli raktárakból a mára már lebontott Kőbányai úti nyitott rakodóhoz és vissza. Utolsó éveimet Kelenföldön a Borszéki utcai raktárban töltöttem, ahová a gyerekeid vonatlesétől sétáltam át a túloldalra munkába, délután vissza.
Régi teleken jókat nevettek a buszra várakozók, amint a bolond hólapáttal megy végig a járdán, majd a sínek közt maga elöl ellapátolja a havat, hogy száraz lábbal érjen a munkahelyére :-D
Délután ugyanezt, hiszen az első vonat szele már betakarta a reggeli utat...
Szépek ezek a Nohabok, bátor vagy, hogy oda bemászol :)
bocifiú: Besétáltam érte a sínek közt lévő kábelcsatornára, amely távol van mindkét mellette lévő síntől. Bátran lehet kattintani. Régen rendszeresen ezt tettük, amíg nem szedték fel a 8 pár sínt a P+R miatt. Azóta kevesebb az álló szerelvény, kevés az érdekesség.
A fehérvári elágazásnál találtam őket: 
Hű, ez nagyon érdekes!
hihihihííííh
A jó oldalán voltan a kék golyónak :-D ....ahogy ezt a sznúker közvetítéseken hallhatjuk.
A ráragasztott nejlon külön tetszik! :)