Vonatpótló buszozás....

Hermi - Erzsébet:
A képen ismét egy hülye mozdonyvezető alakította ki az anarchiát. (miként az éjszakai ütközést is)
Majdnem a kijárati jelzőig hajtott, miközben az állomás épülete, kijárat 100 méterekkel hátrébb van.
Így aztán őrült kapkodásba kezdtek a buszokhoz siető, valamint a vonattal a hegyeshalmi nemzetközi szerelvényhez igyekvő emberek.
Szerencsére, hogy ez nem külföldön ért minket....
Hegyeshalmon - tudva hogy átszállás lesz - elsőként álltunk az ajtóhoz, majd a 2 vágánnyal odébb álló szerelvénynek a végéhez húztuk bőröndjeinket. Gyakorlatból tudom, hogy az utasok mindig a hozzájuk legközelebbi vagonba szállnak fel, ahol normális esetben is tumultust alakítanak ki.

Somogyi Erzsébet: Mivel ez itthon történt, nem volt izgalmas, azért is tudtam néhány pillanatot megörökíteni.
Nem a vasút közelsége számított, hanem az utazási rutin.
A pályaudvaron meglátják az emberek a vonatot és azonnal az útjukba eső első kocsira felszállnak, mintha több vagon nem is lenne.
Itthon a kelenföldi vasút mellett látom, hogy már esznek, pedig épphogy felszálltak a Déliben :-D

Hermi: Kisgyerekkel, nagy csomagokkal nem lehet leányálom, pedig akadt ilyen is bőven. Külföldiként ugyanez a sokadik köbön, hiszen a kalauztól sokat nem tudtak meg, továbbá csak sodródtak a tömeggel, nem tudván hová, meddig, hányszor szállnak át.
Pedig a balesettől számított 8-10 órán belül a technikai hátteret biztosította a MÁV, ugyanis egyik pillanatról a másikra buszokat nem egyszerű előteremteni. Főleg, hogy voltak vonatok melyekhez Biatorbágy-Herceghalom közt kellett közleledni, egyes nemzetközi szerelvények miatt viszont Biatorbágy-Bicske viszonylatban.
Továbbá a határ és Herceghalom közt a vonatközlekedés sem volt egyszerű, mert a vonatok egy része bent rekedt a Déliben és a Keletiben. A kétóránként közlekedő Railjetekhet viszont hozni-vinni kellett az utasokat igen gyorsan.

...és sajnos 3 nap után már járnak a vonatok, zörög az ablak alatt a sok nyomorult tehervonat.