Élete egy nyitott könyv volt...

Sárközi György: Esőcseppek.

Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.

Néhanapján egy kéz értem kinyúl,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd, ki fölém hajolt.

Gomolygó századok sötét ködöt
lehellnek szét a holt sorok fölött:
tartsátok lapjaim a fény felé
és lássátok rejtett vízjelét!

Holtan is élek, míg irgalma tart
a papirosnak, s míg a fölkavart
korok örvénye majdan elnyeli,
mint szólt a dal, az ősi nyelvet is.

Mint lehelet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon,
s mint a porszem, mely sivatagba hull,
az időbe veszek nyomtalanul.