Biztos voltam benne, hogy megteszed.
Nagyon kedves vagy! Elbicikliztem hozzá Lacházára a múlt napok egyikén.
Anna: Igen, még van... Bár az ifjabb családtagjaim is adnak rá időnként okot...
A temetőben járva gondoltam a te bátyádra is...:-(
Nagy Karolina: Úgy, úgy! ...de a végén mégiscsak!
Hermi: Nem lehet egyszerű az élete :-( Nem viccnek szánom, de legalább van kiért aggódnod! Nekem már néhány hónapja nincs beteges bátyám...
Anna: Köszönöm, kedves vagy, átadom a jókívánságot!:-)
Egyébként ettől félek én is, hogy még nem úszta meg a vagdosást, csak nem merem neki említeni...:-( Amúgy a hetedik (!) időpontja volt már a műtétre, mire végre megcsinálták neki...:-( Sokszor gondolok rá, hogy tán arra vártak, hogy talán majd már nem is kell operálni, de nem azért, mert rendbe jött...:-(
Köszönöm Béla! :-)))
Hermi: Mielőbbi gyógyulást kívánok a bátyádnak!
Ez a kétféle lehetőség ismerős számomra :-(
Anyám combnyaktörését követően buheráltak rajta valamit, hazajött, járókeret, egy év múlva kontroll.
Megállapították, hogy ismét műteni kell, de most már beültethetik azt az anyagot, amit csak a 2. műtét során fizet a TB., holott tudták, hogy az első semmit sem ér :-((
Dögöljön meg a nyolcvanéves beteg, vagy véletlenül megéri a 2. műtétet...
Korhatáros tartalom miatt megvártam a 16. szívecskét és csak akkor kedvenceltem tizenhetediknek. :-)
Aranyos vagy Erzsike, átadom!!:-)
Ez utóbbiban jobban bíznék.
Mielőbbi gyógyulást kívánok bátyádnak.
Erzsike: Talán megbocsájtja Anna, hiszen ismer minket!:-))
Nem tudom, mikor, mennyire fájhat (nem is szeretném megtudni!) , de mondta, hogy kétféle protézis van, egy cementes kötésű, amivel már másnap lépegethet és egy bordázott, amivel meg kell várni, hogy a bordákba beépüljön a csontja. Ő az utóbbit kapta.
Jókat irkálok itt anna remek fotója alatt.
Kapok a fejemre Tőle.
Érdekes, az én szomszéd asszonyomat jó egy hónapja műtötték, s nem panaszkodott fájdalomra. Ő 64 éves.
Csipőficamos volt. Régebben kapott protézist a másik lábába, s most még korrigálni is kellett, hogy egyforma hosszúak legyenek a lábai.
Lépcsőn jár, s kint az után is rójja a köröket.
Bizony így van, meg gondolom, fájdalmai is vannak...:-(
Akkor nem irigylem.
Remélem türelmes ember, mert a hat hét tornát, fekvést, később a sétát be kell tartani, ha jót akar magának.
Én is örülök, hogy még megvan, bár elég beteges szegény. Ezen a héten operálták, csípőprotézist kapott, ez volt a hetedik időpontja, mert mindig elmaradt valamelyik eredménye miatt... Ráadásul Sopronban él a családjával, tehát ritkán találkozunk...:-(
Gondoltam, hogy a Te bátyád megvan.
Bár nekem is lenne!
:-DDD Erzsike: A bátyám is, 73 éves!:-D
Hermi, a Pajtás még mindig megvan.
Látod Erzsike, ilyen az élet...:-) Kinek fiútestvér adatott, kinek Pajtás gép:-D
Hermi!
Nekem nem volt bátyám, öcsém sem. Sajnos. :D
Erzsike: :-) Azt nálunk csak a bátyám kapott, mert a lánygyerek babázzon, ne fotózzon:-)
Én pedig arra, hogy milyen nagy dolog volt, hogy kaptam egy Pajtás fényképezőgépet.
Én arra emlékszem, hogy nem volt mobiltelefonom!:-))
Jó látni Őket.
A saját fiatalságunkra már nem is emlékszünk.