gulicse: Tőlem jobban bántotta a költőt a kazános ember, én hozzá sem nyúltam a fogaihoz. :-)
30 évet éltem a Duna-Tisza közén, ahol csak kukorica, valamint a közelben sok Jancsó film termett. Nyáron vitte a szél a port, télen a havat, miközben iskolásként, majd dolgozóként több kilométert bicikliztem az állomásra és vissza. Semmi szépséget nem láttam benne.
Jó, hogy gyerekként érdekes volt, amikor a Hoffer bevonszolta a cséplőgépet az udvarba, hogy aztán az összeszokott társaság keze alatt búza, szalma, törek, polyva keletkezzen az asztagba rakott kévékből.
Arról csak emlékképem van, de amikor meglátogatom szüleim sírját, készítek egy-egy fotót.
Itt tanultam meg úszni: 
Tavasszal akácillatban úszott a környék: 