VaZsu77: Köszi a látogatást!
Ó, ilyenről még nem is hallottam, pedig sokat játszottunk együtt fiúkkal!:-)
Gyermekkorom petárdája volt...
Hermi: Gyerekkoromban a srácok csinálták, hogy gyufafejeket morzsoltak a lyukas kulcsba. A másik végére valamilyen hosszúságú spárgán agy lyukba való szög volt, melyet ház oldalához, vagy valamilyen kemény tárgyhoz ütöttek. Ekkor felrobbant a "puskapor", hadd ijedezzenek a nénikék, kutyák, macskák.
gurul a, gurul... ki tudja hol áll meg :)
Jó pillanatot kaptál el!:-)
Azt a kulcsos durrantást nem ismerem, csak hogy lehet a kulccsal fütyülni!:-))
Egyébként a gyerek feldobta,vagy éppen eldobta a karikát. És egy ilyen pillanatot sikerült elcsípnem.
Ügyes voltál/vagy!
Én azt soha nem tudtam hajtani, mint ahogy a fiúktól nem tudtam ellesni a lyukas kulcsos durrantás technikáját sem.
A net bizony életünk része, hiszen a kapcsolattartástól kezdve a jegyvásárláson át a filmnézésig nélkülözhetetlen kellék.
Pont a napokban jutott eszembe, hogy ha pár órát nincs internet, milyen béna tudok lenni, pedig gyerekkoromban még én is hajtottam a biciklikereket hasonlóképpen, mint ez a lurkó, akkoriban rádiónk sem volt. Ki gondolta volna, hogy vén fejjel ilyen magasröptű igényeim lesznek...?:-)