Valóban! Az idő olyan, amilyen, így nem volt nagy forgalom.
A díszlet szomorú és egyben áldásos is lett...
Ütős is volt!
A fát jobbra kikerülve leléptem, de visszafordulva láttam, hogy már eszik is a picur. Apukája felügyel, hogy ezen a mellékúton ne jöjjön addig senki.
Az is ütős lett volna, hogy az "romok" között etetik a picurt...!
A vihar utáni napon sétálgattam a parton, amikor leültek a padra, apuka kissé távolabb állt, én gyorsan kattintottam.
Ugyanis rájöttem, a kicsinek eljött az uzsonnaidő.
Hmmmm....