Szegecsek közt

Istenem, de jó kép! Nagyon tetszik!

Igen... Az első gondolat a döbbeneté...:-(

Szerintem is.

Lehet, hogy villamosra vár?:)

Nagyszerű fotó!

Ha ez a Lánchíd, akkor ott nem jár villamos ...
Ha valóban koldus, amint azt Anna a címkék közt jelzi, akkor nekem nagyon sötét gondolataim vannak ...

Mondd csak, kedves Anna, Te talán gondolatolvasó vagy?
30 évig éltem Budapesten és környékén, én is láttam a kolléganőit ...

Én egyébként arra haragszom, aki rákényszeríti őket erre a megalázó tevékenységre.

Nagyon nem szeretném ennyi idősen így keresni a kenyérre valót... Gondolom, fiatalon ő sem ilyen öregkorról álmodott...:-(

Hozzászólásommal a humor kategóriára pályáztam!:):):)

Ez úgy tragikus, ahogy van. És sajnálom, ha egy pillanatra elvesztettem a humorérzékemet.

Anna: mikor Prága óvárosában jártam, ott is láttam sok ilyen koldust. Állítólag a városvezetés csak úgy tűri meg őket, ha nem szólítanak meg és nem néznek rád! Nagyon sok fiatal is volt köztük...:(
http://indafoto.hu/hermi/image/18894271-2ca24ade/566377

Kedves franczk! Pontosan azért írtam azt, hogy villamosra vár, mert ott nem jár!! Karolina hozzászólására, "De aranyos! Mit csinál itt vajon?" jutott eszembe egy Kabos Gyula film!:) Persze, hogy tragikus, amivel nap, mint nap találkozunk. Az aluljárókban, lépcsőkön ülve agyongyűrt orvosi recepttel, kartonra felírt esdeklő szöveggel és imára kulcsolt kézzel könyörgő emberekbe botlunk!!

Épp ezért írtam, hogy tragikus. Én is gyakran találkozom pénzt kérő emberekkel. A legelképesztőbb módon próbálnak pénz kicsikarni a járókelőktől. A minap történt, hogy egy látszólag zavarban lévő ember odajött hozzám, hogy úgymond elvesztette a tárcáját, és így nincs pénze buszra, hogy hazamenjen. Kezembe akadt egy bankjegy, a kezébe nyomtam. És mivel egy ideig még a közelben maradtam, hát mit látok, hogy ugyanezt eljátszotta még vagy 4-5 emberrel! Az már csak később esett le, hogy ránézésre volt annyi idős (mint én is), hogy ingyen is hazamehetett volna ...

... az én lakókörzetemben is van egy fiatal hölgy (kb 40 éves), aki ezelőtt tíz évvel kért tőlem 60 forintot, hogy csak annyi hiányzik neki valamihez!:):) - ma már nem emlékszem, hogy mihez? - aztán másodszor a fejére olvastam, hogy már kapott!! Azóta tőlem nem kér, nyilván megjegyzett magának! A hölgyet sokszor látom, a mai napig is kéri a hatvan forintját (villamosmegálló, buszmegálló)! A tarifa azóta nem változott!:):):)

Valamikor a nyáron találkoztam egy emberrel, aki megszólított és teljesen hihetően elmondta, hogy a felesége egy másik városban kórházban fekszik, meg szeretné látogatni, ugyan adjak már 400 Ft-ot, buszra, üdítőre, stb. Egy huncut fillér se volt nálam, és igen restelltem a dolgot, hogy nem tudtam segíteni rajta.
Nemrég hallottam, hogy ez az ember ezt a mesét nap, mint nap előadja ...
Vajon kinek hihetem el, hogy valóban segítségre van szüksége, nem csak így akar pénzt szerezni, ha ilyen dolgok naponta fordulnak elő?

Akkor is zavar a dolog! Diák koromban meztelen fenekű kiskölkök szaladgáltak a Rákóczi úton (Budapest), valami semmi aprópénzt kéregettek. Amikor tele volt a markuk, vitték a pénzt a faternak a kocsmába. Az is zavart (igaz a hatóságokat is, mert időnkét összekapkodták őket, és kivitték a városból a faterral együtt), de ez azért mégis más ...

Valóban nem mindegyik szánalomra méltó, de hogy lehet ezt eldönteni. Nem vagyok egy túlságosan utcai jótékonykodó, de egyszer egy könyörgő szemű kopott öreg nennét megszántam, és adtam neki egy ötszázast. Aztán mentem be a vendéglőbe az előfizetéses tojásos nokedlit enni. No és mit gondoltok, ki ült a mellettem lévő asztalnál? Eltaláltátok, a nenne, és étlap szerint ebédelt..... ami testvérek között is minima 3000 rupcsó.... No, szóval így adakozzon az ember. Én is azt mondom, hogy az igazi szegénység az szégyenlős és elrejtőzik... nálunk a házban lakik egy ilyen, soha senkitől nem kér semmit, viseli a dorsát, amig bírja, pedig nem iszik, nem dohányzik stb. Egyszerűen élhetetlen és peches....

Arra már nem emlékszem, mit evett, de jobbat, mint én... Azóta viszont nem adok neki egy fityinget sem, bár gxakran ott áll könyörgő szemekkel, egy óra múlva meg az étteremben.... :) Bár én most már igen ritkán eszek ott, másként oldom meg a kaját.

Szép kis eszmecsere keveredett ki a fotó kapcsán. Csak egy gondolat, aztán én befejezem: aliga ez a néne vett magának roston sült libamájat abból a pénzből, amit sikerült neki "összeszednie" ...