_
A napfény játéka
  • 2014. nov. 05.
  • 884
  • 37
  • 6
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Gyártó: Nikon D3000
Fókusztáv: 110mm
Rekesz: f/5.6
Zársebesség: 1/500
ISO: 100
Készült: 2014. ápr. 15. 12:18
Kevesebb
Több

anna schwelung   2014. november 12.

:-)))
Nem lehet, hogy a piros lámpásárnyékot kedvencelted, és ezt még nem "szívlelted" ?

anna schwelung   2014. december 03.

:D :-D
Már nagyítóval sem találok, amióta első lépésként rajzszöget teszek a székükre...

tacsifoto   2014. december 03.

Hát nem csodálom.
Én sem vállalnám, bár engem könnyedén porrá lehetne verni. Utoljára kb. 15 éves koromban sakkoztam a barátnőm édesapjával....állandóan ripityára vert, de tűrtem, mert olyan jó sztorijai voltak Szibériáról (ott volt hadifogságban)

anna schwelung   2014. december 04.

Bevallom, csak a lóugrást ismerem. Meg sem próbáltam az ismerkedést a sakkal.
Én gyerekkoromban nagyapám háborús történeteit hallgattam Lembergig - ahol jobb karját dundun golyó érte - és vissza. Sokáig nem értetem miért vitte magával a "bornyút" ilyen helyre, miért nem hagyta a tehén mellett...

tacsifoto   2014. december 06.

anna, attól félek, én még a lóugrást sem nagyon ismertem, de ez Jani bácsit abszolút nem zavarta a szibériai fogságának elmesélésében....
És milyen különös a sors! Az 1970-es években a neurológiára kerültem (családi okokból kifolyólag végtelenített sírógórcsőt kaptam) és ezt a sakkozó Jani bácsit súlyos agyvérzéssel az osztályra hozták. Mihelyt megtudtam lementem hozzá és a kezét fogtam mindaddig,amíg... örökre el nem aludt. A családja csak másnap reggel értesült. Ő is adott nekem, mert ez alatt elmúlt a végtelenített sírógörcsöm. Rájöttem, hogy maga az élet a legfontosabb dolog. Minden más megoldható, vagy elviselhető. Ennek most éppen 40 éve.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban