Én a fal és az ablakok díszítését csodálom! - a mi ablakaink rondák és azzal kell kínlódni, hogy szivacs-csíkokat ragasztgatunk telente, kihullott gittet kell pótolgatnunk mert nem hogy szépet, de jót sem tudunk csinálni.

A kép láttán az jutott eszembe, csak le ne szakadjon az erkély alattuk.

Én bocsánatot kértem ...

Huh - Franck :) :(

Szívesen.

Köszi!!

Örülök, hogy tetszett.

Megpróbálom.

Nem sokkal a háború után egy baráti társaság társasjátákot játszik egy második emeleti lakásban. A játék lényege, hogy egy lány és egy fiú kimennek az erkélyre, a többiek pedig valamilyen csalafinta feladványt ötölnek ki, amit a kint lévőknek kell majd kitalálni, ha visszajönnek. Elkezdik a játékot, kimegy az első pár az erkélyre. A többiek kitalálják a feladványt és hangosan szólnak a párnak, hogy bejöhetnek. Nem történik semmi. Szólanak újra, jó hangosan. Még mindig semmi. Közben ébred a sanda gondolat, ugyan, mit csinálhatnak ezek ott kint kettesben? Mikor a harmadik felszólításra sem tér vissza a kiküldött pár, a házigazda a fejéhez kap: Úristen, most jut eszembe, hogy a háborúban lebombázták az erkélyünket!

És bocsánatot kérek mindenkitől ...

Nem ismerem franczk! De majd elmondod, ha beljebb kerülsz magadhoz.

Elmondom, csak egy kis türelmet kérek. Most pár napig magamon kívül leszek ...

Eszembe jutott egy ősrégi kabarétréfa a háborúban lebombázott erkélyről. Ismered?