_
Leporolva, újrahangolva
  • 2011. márc. 17.
  • 806
  • 10
  • 28
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
annak idején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, urambátyámék zenés esteket tartottak a műértő közönségnek.
Gyártó: Kodak EasyShare Z650 Zoom
Fókusztáv: 8mm
Rekesz: f/3.0
Zársebesség: 1/60
ISO: 160
Készült: 2009. szept. 13. 12:08
Kevesebb
Több

anna schwelung   2011. március 18.

Mária képei: sok szépség található még a kastély összes termeiben...advent idején karácsonyfa kiállítás szokott lenni.

tacsifoto   2011. március 22.

Anna: bizony a hárfa nem kutya, hanem hangszer. Méghozzá őrült drága hangszer. Sajnos nem is tanítják mindenhol, itt nálunk a Zeneiskolában sincs hárfa oktatás.
Hárfa ügyben a fővárosi gyerekek helyzeti előnyben vannak.....

tacsifoto   2011. március 22.

Szép a kép is és az enteriőr is, csak sajnos azt nem írtad meg, hogy hol lelhető fel ez a szépség:(((

anna schwelung   2011. március 25.

Tacsi: mellettünk van egy zeneiskola, a tömött buszon különféle hangszereket cipelnek a nebulók...én a fuvolát preferálom ilyen szempontból...durva lenne a hárfát buszon cipelő gyerkőc:-)
...egyébként a nagytétényi kastély lakója e szép példánya a hangszernek.

tacsifoto   2011. március 25.

Ez kis híján olyan látvány lenne, mintha valaki a zongorát vinné a hátán a zeneiskolába, vagy koncertre.

anna schwelung   2011. március 25.

TacsI....nem furcsállnám, de diákjaink fizikai erejét, testi adottságait látva elképzelhetetlennek tartanám.

tacsifoto   2011. március 25.

Lassacskán egy hegedűt sem bírnak el, a nagymama viszi utánuk.

anna schwelung   2011. március 26.

Tacsi:...mert a "nagymaminak úgysincs semmi dolga...."...és volt ideje megerősödni a számítógép, disco, tv nélküli világban...

tacsifoto   2011. március 26.

Anna: biztos nem nézed ki belőlem, de én csellista voltam, és már 12 éves koromban meg kellett tanulnom, hogy a cselló nyakát elegánsan a hónom alá csapva, megtartsam, és a zeneiskoláig, meg vissza elvigyem.

Mostanában nézem a csellista gyerekeket: a csellót, mint egy hatalmas hátizsákot cipelik a hátukon, teljesen belegörnyedve. Még a fiúk is.
Én meg még csúszkálni is tudtam vele a jeges úton....
:)))))

anna schwelung   2011. március 26.

Tacsi:...nem gondoltam...de örülök, hogy hallom!...azt hittem már copfos kislány korodban is a város fotósa voltál:-)...és könnyen csúszkáltál vele, mert abban az időben még nem sózták az utakat.

tacsifoto   2011. március 26.

Bár szinte sohasem voltam copfos kislány, inkább afféle csikófrizurás kínai kislány, de akkor még nem fotóztam. Ugyanis a háborúban a családi fényképezőgépet, rádiót és kerékpárt hadi célokra elrekvirálták, vissza sosem adták.
18 éves korban, az első fizetésemből vettem az első gépemet, a másodikból a kerékpáromat.
Minden egyéb ez után jött.

Egyébként tényleg igen csúszósak voltak a járdák télen, az volt a legbiztonságosabb, ha eleve csúszkálva ment az ember....))))))

Mária képei   2011. március 26.

Évekkel ezelőtt sokszor jártunk ott, meg a környéken,bizonyára emlékszel a csodálatos rózsakiállításokra.

anna schwelung   2011. március 28.

Mária képei: nem voltam még rózsakiállításon, de szülői házunk kertjében onnan származó rózsák voltak.....Apám rendszeres vásárló volt a kertészetben.

tacsifoto   2011. március 28.

Anna: ez sajnálatos.
Képzeld, a fiam a Nagyszüleim, szüleim, később az én egykori lakásomban lakik.
Ebből következőleg az unokám az ükszülei lakásában él:))))
Nem fantasztikus?

anna schwelung   2011. március 28.

Tacsi:igen szomorú!...a temetőlátogatás során látva a ház és környékének lepusztulását...nagyszüleim, szüleim és a saját fiatalkori munkám semmivé válását az új tulajdonos kezében...de fiatal felnőtt korunkban mindketten távoztunk a környék élhetetlensége, az ottani kilátástalanság miatt...csak a szülők segítésére jártunk rendszeresen vissza amíg lehetett...nem oly régi fotóim közt láthatod, hogy pusztul a közelében lévő repülőtér 20 év óta...:-(
Gondolatban eddig is, de most írásban gratulálok a szép családodhoz!

tacsifoto   2011. március 28.

Köszönöm a gratulációt, most pont jókor jön, mert Éduának fáj a füle (ma éjjel felfakadt) Holnap és egész héten délelőtt nem fogok ráérni internetezni, ezért nem jutok be ide. Délben leadom a másik nagymamának, aki folytatja az ügyeletezést....

A Netet délután pótolni tudom, de a szerdai túrát nem. (Sajnos) Éppen medvehagyma nézőbe megy a társaság....:(((((

anna schwelung   2011. március 29.

Tacsi: gyógyulást a kis betegnek!..jó, hogy felfakadt...boldogult ifjúkoromban 2 hónapig kedves nővér voltam a tiszti kórház gyerekosztályán...feladatom volt, hogy előrehaladott otitis esetén történő dobhártya-felszúráskor ölemben tartottam a kis beteget és szóval tartottam, illetve lefogtam a ficánkolástól...rosszabb volt a subacut arcüreg gyulladás esete, amikor a felszúráskor recsegtek a porcok, nekem talán ilyenkor jobban fájt, mint a gyerkőcnek:-((

tacsifoto   2011. március 29.

Anna, köszönöm a jókívánságokat. Ma már jobban van a kis beteg, kisétáltunk a mamához szép lassan, nem volt hajlandó buszra szállni. Út közben Traxival futottunk össze, aki az Ibolya tónál fotózgatott. Édua átadása után pár felvétel erejéig én is megálltam ott. Szép volt.

Borzalmas lehetett a gyerekeket tartani, régebben nem igen érzéstelenítették sem a fül sem az arcüreg felszúrását. Nekem a saját fiammal kapcsolatban vannak ilyen rém emlékeim. Nekem kellett megtartanom őt, amíg szúrták.... Hihetetlen ellenállás tud leni egy kisgyerekben.

Mos már fagyasztással enyhítik a fájdalmat.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban