Norbikapitány: a kép címe szerint is erősen törekedtek a nagy tűz elérésére:-)....pár méterre van a kerületi tűzőrség!

Nagyikámnak volt a konyhában... még emlékszem, pedig jó rég volt... :D s mennyi trükköt tudott a nagyikám a család melegséggel való feltöltésére :)

Pethes Mária:..és mennyi melegséggel töltötte el az őt fahasábokkal tápláló családokat.

Mennyi mindennek volt tanúja ez a sparhelt...

Találó név.

Vaj? Zsír? Az én gyerekkoromban ilyen nem volt. Maximum marhafaggyút ehettünk a kukorica kenyérre. Már ha volt.

Vagy melaszt, hogy az milyen undorító volt.

De a héjában sült krumplit nagyon szerettük. Körülültük az asztalt, és mi voltunk "A krumplievők"

A legemlékezetesebb az volt, hogy együtt voltunk.

A mi erdeinkben őshonos a szelídgesztenye, és ősszel amennyit csak tudtunk minden évben begyűjtöttünk. Az is nagyon finom volt.

...gyermekkoromban nálunk is ilyen üzemelt!...jól sült benne télen a krumpli, amire vajat, zsírt kentünk és teával isteni eledel volt!......nemrégiben hallottam, hogy salgótarjánban nemes egyszerűséggel asztalmasinának nevezték valaha:-)))

Nyáron milyen nehéz volt begyújtani, füstölt, mint a nyavalya.

Kiűzött bennünket a lakásból, de aztán belejött, és adta rendesen a meleget.

Hát ez az öreg spórherd honnan a rákból került elő?

Valamikor nekünk is ilyen volt, pedig a beépített sokkal finomabb meleget adott, olyan volt, mint egy kemence....

Jó volt melléje bújni.

...ahogy a tűzhely is kibírt sok vihart!...talán már a gyár helye sincs meg salgótarjánban:-(

Pár napra való tüzelő, adventi vásárt kibírja!!!