Tanúja voltam egy alkalommal, mikor a nagynénémet kísértem el a templomba gyónni, egy romjaiban heverő, egyfolytában zokogó asszony ült mellettünk (szintén gyónásra várva), a lábán sáros gumicsizma, testét elnyűtt ruhadarabok borították, de ezt nem a szegénység jeleként fogtam fel, sokkal inkább úgy tűnt, mintha a ház körüli munkát hagyta volna félbe valami nagy tragédia miatt. Mikor végre bekerült szegény pára, tudod elgondolkodtam...mi jogon hallgatja végig és osztja ki a ráeső penzumot erre a szerencsétlenre, ez a fényes, lila hacukába bújtatott hájas, vértódulásos ember, aki még pár perce, a mise alatt el-el bókolt, s közben olykor unottan az orrát turkálta, ráadásúl a misét is egy kispap celebrálta helyette....forrt a vérem esküszöm s a következő "bűnös lélek" a Gizi mamám volt, aki éppen a férjét siratta mély gyászában.....
...én azon is elgondolkodtam, hogy a papok ha kufárkodnak, lenyúlják a kasszát, pedofil klubokat üzemeltetnek, pártok komisszárjai lesznek, lopnak, csalnak, hazudnak, ezt az Úr nem látja, mert bennük félelem nincs vagy ők nem kerülnek az Úr ítélőszéke elé ?
...soha nem értettem meg, ha az Isten onnan fentről úgyis mindent lát, vajon miért kell az Ő földi helytartója előtt kitárni a szívemet és a lelkemet, irulva-pirulva bevallani minden esetleges bűnömet, s miért oldozza fel a vétkest néhány, monoton, ismételt ima.
"....bűnösök vagyunk mi,
akár a többi nép...."
Vétkeztél fiam? :-)
Szeretettel, vittem. :-)
Ez egyszerűségében szép! Köszi, hogy elküldted, kedves Sándorház...