Ez a virágzó ág a családilag ültetett barackfán bomlott ki... amúgy is szívemben lakik ez a kis elsőbálos fácska... :) de most, ezzel a látvánnyal még inkább... :)

Csodás cseppek,színek.

Óóóó Istenem:)) Igen, mondtad:)

És én mondtam, hogy a születésemkor anyai nagyapám épp egy barackfát ültetett???:)



Hogy szerettem ágai között tanyázni...



Sajnos már nincs meg, kivágták, megöregedett...

De az a fa örök jelkép marad a lelkemben, a gyökereimet szimbolzálja, és összekapcsolódik nagyapám emlékével, akire nem emlékszem - hiszen egy éves voltam, amikor meghalt - de tiszteletem és szeretetem örökre az övé...

Ez a családilag ültetett barackfa. Tegnap esett, esegetett, akkor kaptam el :)

könnyező rügyek:)

a születés mindig vérrel és könnyel történik, ebből a könny van itt jelen, de hogy milyen jól elkaptad azt az éppen lecsöppenni készülő cseppet:). Kiváló pillanatkép.