_
A mulandóság stációja
  • 2011. szept. 19.
  • 426
  • 6
  • 13
  • beágyazás
    L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
"Visszhangzol bennem, mint
orgonaszólam Liszt rekviemjében. Véres amulett
szívemben kirajzolódsz. Libera me. Az örök
haláltól, Uram. Mindenfelé virágcsontvázak.
Bizonyság arra, hogy a nyár létezett. "

Részlet, Az elfogadás művészete című versemből
Gyártó: Olympus FE-46
Fókusztáv: 7.7mm
Rekesz: f/4.0
Zársebesség: 1/125
ISO: 400
Készült: 2011. szept. 16. 08:34
Kevesebb
Több

tacsifoto   2011. szeptember 19.

Ezt a versedet meg fogom keresni, mert mostanában sokat foglalkozom ezzel a gondolattal: Az elfogadás.....Nehéz téma bármit elfogadni: segítséget, gondoskodást, elmúlást....
Mit gondolsz, a mi kultúránkban miért olyan nehéz beszélni erről? Úgy érzem, a legtöbben "mellébeszélnek".

Nagyon tetszik a gondolatod: Mindenfelé virágcsontvázak. Bizonyság arra, hogy a nyár létezett.....Ezen fogok ma gondolkodni....
Ha az unokám hagyja, hogy gondolkodjak:)))))))
Mert egy 4 éves gyermek még ezerrel él, nem érdekli semmi, csak a pillanat.....

tacsifoto   2011. szeptember 19.

...és mi felnőttek miért veszítettük el a jelent? Úgy érzem, vagy a múltban, vagy a jövőben gondolkodunk. A jelenben szinte soha.....

Pethes Mária   2011. szeptember 20.

Tacsifoto: igazán megörvendeztettél soraiddal. Ez a versem a nyolcadik kötetemben olvasható, aminek a bemutatója most lesz október 4-én a Rátkai Művész Klubban (Bp. VI. Városligeti fasor 38), 18 órakor... ha tudsz. gyere el... a verset itt el tudod olvasni: http://alkoto-haz.hu/?q=node/2385

Engem is nagyon foglalkoztatnak a mulandóság, az elmúlás, a veszteségek, a megfellebbezhetetlen történések elfogadása... nyilván azért is lett ennek a kötetnek a címe: A mulandóság stációi... feltétlen fontosnak tartom felhívni az emberek figyelmét a jelen értékes pillanataira...

Négy éves az unokád? De jó, az enyém 22 hónapos, de már be nem áll a szája és tényleg úgy van, ahogy mondod: ezerrel él :)))

Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. Szeretettel ölellek: Mari

tacsifoto   2011. szeptember 20.

Kedves Mária!

Sajnos fizikailag lehetetlen, hogy ott legyek, mert 220 km távolságra lakom a fővárostól..... pedig elhiheted, szívesen ott lennék. A versedet feltétlenül el fogom olvasni még ma.

Pethes Mária   2011. szeptember 20.

Talán egyszer hozzád közelebbi helyre is kapok meghívást könyvbemutatómra, Tacsifoto :)
Az elfogadás művészete című versemet Rónaky Editért ajánlottam, aki nyelvészeti és pedagógusi hitvallásán túl EMBERNEVELÉS-ben is kimagasló volt, művészetpártoló, műértő, újságíró, barátunk volt... rólam (illetve könyveimről is számos recenziót írt)... halála nem csupán személyes veszteség... kiemelkedő személye volt a pécsi, mohácsi kulturális életnek...

tacsifoto   2011. szeptember 20.

Remélem, Sopronba is eljutsz, és akkor értesíts. Vagy ha én leszek Budapesten (idén még valamikor mennem kell, él ott egy testvérem, akivel egy éve nem láttuk egymást, bár naponta telefonálunk egymásnak. Majd rákérdezek, hogy éppen akkor van-e valahol könyvbemutatód,

Pethes Mária   2011. szeptember 20.

MIndehova elmegyek, ahová meghívnak :)
De sajnos egyre kevesebb az ilyen invitálás...

tacsifoto   2011. szeptember 20.

Sopronban pedig sok könyvesbolt van: Alexandra kettő is, Lyra könyvesbolt. Vörös cédrus, Fekete cédrus stb.... sorolhatnám. Gondolom, egy könyvesbolt invitálása lenne szükséges.....

Pethes Mária   2011. szeptember 20.

Inkább könyvtárak, Művelődési Házak szoktak hívni... :)

tacsifoto   2011. szeptember 20.

Na majd tárgyalok a fiammal, igaz, ő történelmet tanít, de hátha vannak kapcsolatai. Sajnos nálunk már nincs művelődés háza. Ugye milyen nevetséges? Pedig hatalmas betűkkel fel van írva rá, de most már játékkaszinó és konferencia központ. A lakosságot kirekesztették onnan.....

A képet ha legnagyobb méretben nézed látható, még hivalkodóan fel van írva: MAGYAR MŰVELŐDÉS HÁZA.
De már rég nem az.

Pethes Mária   2011. szeptember 23.

Igen, ez sajnos országos tendencia... konferencia központokká alakulnak át a KÖZművelődési helyek... :( mert ott az értekezést tartók fizetnek a teremért, s nem a művészeknek kell fizetniük fellépési díjat... a másik pedig, hogy volt már olyan település, ahol azt mondták, nem lehetne a költői estre a Yehudi Menuhin-díjas hegedűművész helyett egy operett duettet hoznom magammal? :))))))

tacsifoto   2011. szeptember 23.

Igen, és így leszünk egyre igénytelenebbek....Mert mindent a pénz határoz meg. A kultúrát is.Nincs ez így jól.

Kedvencnek jelölték
Albumokban